Február utolsó vasárnapján kissé aggódva igyekeztem az Óváros térre. A szemerkélő eső és az olvadó hó után maradó szürke lucsok hatására mindenki inkább otthon marad a meleg szobában és nézi a televíziót miközben forró kakaót szürcsölget. Lelkiekben már felkészültem a sajnálkozásra, hogy a rossz időjárás miatt senki sem jött el.
A Tourinform iroda elé érve azonban meglepő látvány fogadott. Legalább 30 ember várta arra, hogy körbevezessék a várban. Mire a séta elindult, már nagyjából 50 érdeklődő gyűlt össze az Óváros téren.
A városnézést Ferenczik Brigitta vezette, aki szilveszterkor is körbekalauzolta az embereket a várban. Amint a harangjáték eljátszotta Csermák Antal Sarkantyús verbunkosát megindult a séta. A várról és a környező épületekről rengeteg érdekes információt tudhattak meg az érdeklődök. Szó esett az Óváros tér történetéről, külön kiemelve a Pósa-házat. A városházánál megtudhattuk, hogy Veszprém címerének színei közül a piros az életet, a zöld pedig a kultúrát és természet közelségét jelképezi. Itt került terítékre Veszprém harcias múltja. Elhangzott, azért nem tudunk nagy várkapitányról a török időkből, mert a város akkoriban 17-szer cserélt gazdát, ez pedig lehetetlenné tette, hogy akárki is letegyen valamit a rövid szolgálati ideje alatt az asztalra.
Veszprém szeles város, ennek azonban nem csak az a hatása, hogy a levegő háromnaponta cserélődik, hanem az is, hogy tűzvész esetén a lángok sokkal gyorsabban terjednek. A városban ezért volt kiemelt szükség a tűzoltóságra, melynek a szertára a fecskendő ház volt.
A volt piarista gimnázium előtt állva megtudhattuk azt is, hogy Magyarország első felsőfokú oktatási intézménye, a Káptalani főiskola Veszprémben kapott helyet. Sajnos az épületet porig rombolta Csák Péter tartományúr. A dúlás során ráadásul odaveszett 15 kódex is. Ez elsőre nem tűnik nagy dolognak, ám fontos tudni, hogy abban az időben egy kötet árából egy egész falut lehetett venni. A könyvek értékét az is mutatja, hogy az akkori francia királynak a teljes magánkönyvtára 25 kódexet tartalmazott.
Mire a Szentháromság térre érkezett a csoport, az eső feladta a városnézés szabotálását és úgy döntött, inkább eláll. Itt megtudhattuk, hogy a Szent Mihály Székesegyházat már 1002-ben említik a feljegyzések. Ez azt jelenti, hogy Veszprém büszkélkedik Magyarország első székesegyházával. A templomot többször átépítették a történelem során. Egy földrengés után azonban úgy döntöttek, hogy az épületet eredeti állapotába állítják vissza.
A székesegyház mögött azonban egy még régebbi épület található. A Szent György kápolnát valószínűleg Géza fejedelem alapította, és az ország egyik legrégebbi vallási épületének számít. A legenda szerint itt tette szüzességi fogadalmát Szent Imre herceg. Megtudhattuk, az idő előtt meghalt trónörökösnek hatalmas kultusza volt nyugaton. Egy olasz felfedező szülei a magyar herceg tiszteletére adták gyermeküknek az „Amerigo”, azaz Imre nevet. Később erről az emberről nevezték el Amerikát. Amerigo Vespucci szüleinek hála most egy egész földrész viseli Szent István kisebbik fiának nevét.
Az idegenvezetés a Szaléziánum udvarában ért véget hivatalosan, ahol Ferenczik Brigitta kérdéseket tett fel a látottakról, majd a jól válaszolók Tourinformos ajándékokkal lettek gazdagabbak.
A séta persze több állomást érintett, mint ami itt olvasható. Kihagytam a Dubniczay-palotát, a Gizella kápolnát, a tűztornyot, a várkaput és még sok egyéb információt, amiről az idegenvezetés során szó esett. Ez a néhány információmorzsa amit itt elhintettem remélhetőleg kedvet csinál ahhoz, hogy legközelebb még többen vegyenek részt a sétán.
Ha esik, ha fúj…