Instant tudás / Tudjuk, hogyan tudjunk, ha nem tudunk

Névtelen informátorainktól megtudtuk, mely módszerek vezetik a sikerlistát:

Mobiltelefon – az úgynevezett okostelefon könnyedén elbánik az elektronikus jegyzettel, így a számítógépről egyenesen ebbe vándorol a tudás.
Számológép – a modern változatok már nem csak számolnak, hanem mindenféle, általában matematikai adatot tárolnak is. Műszaki hallgatók kedvelt eszköze az a típus, mely kívülről nem sokat mutat, de igazából digitális svájci bicska.
Miniatűr enciklopédia – a lehető legkisebb betűmérettel nyomtatott, akár több száz oldalas tárháza a bölcsességnek. Elfér tenyerünkben, egy ujjal lapozható. Kell ennél több?

Kétségtelen, hogy ez már harc, ha nem háború. De mi a helyzet a barikád másik oldalán? Az egyetemi oktatók közül Pénzes Erzsébet, a Turizmus Tanszék oktatója válaszolt kérdéseinkre. Tapasztalatai szerint a csúcstechnológia korában is a klasszikus módszerek maradtak igazán népszerűek. A próbálkozók nyolcvan százaléka legtöbbször apró betűkkel írt, nyomtatott segítséget csempész be magával. Gyakori a füzetek, könyvek rejtegetése is, ezzel azonban nem sokra mennek a hallgatók, mert mire megtalálják a válaszokat, lejárhat a megmérettetésre szánt idő. Sokan még azt sem tudják, mit és hol keressenek a jegyzetben. Extrém esetekkel ritkán találkozni, nem számít általánosnak, hogy mobiltelefonnal és headsettel indul harcba valaki a jobb érdemjegyekért. Amikor egyetemista voltam, még nem volt mobiltelefon és tintasugaras nyomtató – folytatja az oktató –, a puskáinkat 0.2-es csőtollal írogattuk hosszú órákon keresztül 6 cm széles papírcsíkokra, amiket rotringba rejtve csempésztünk be vizsgára. Jó módszernek számított ez akkortájt, de amennyi időt körmöléssel töltöttünk, az alatt az anyagot is megtanultuk. Ezért ritkán volt szükség arra, hogy használjuk is őket. A tanárnő a mai napig minden bizonyítékot megtart, amit a hallgatóknál talál, hogy otthoni gyűjteményét gazdagíthassa.