Ányos Pál (Esztergár, 1756 – Veszprém, 1784)
A magyar felvilágosodás jelentős költője Veszprém megyei középnemesi családban született, és eredetileg Istvánnak keresztelték. Győrben, Veszprémben és Pápán végezte gimnáziumi tanulmányait, 1772-ben lépett be a pálosok márianosztrai klastromába, ahol a Pál nevet vette fel. 1774-ben került a nagyszombati egyetemre, ahol két évre rá bölcsészdoktorrá avatták. 1777-ben az egyetemmel együtt ő is Budára költözött, ekkorra már neves költő volt, és kapcsolatba került Bessenyei Györggyel és a testőrírók körével. Egyetemi tanulmányait követően pappá szentelték, s rövid ideig kolostorba vonult, ahol először jelentkeztek rajta titokzatos (rák)betegségének tünetei. 1782-ben a székesfehérvári gimnáziumban kezdett tanítani, a végzetes kór azonban elhatalmasodott szervezetén, és 1784-ben hunyt el Veszprémben. A veszprémi Ferences-templom kriptájában nyugszik. Korai halála a felvilágosodás kori magyar irodalom legnagyobb vesztesége volt. A tehetséges fiatalember a szentimentalizmus stílusirányzata mellett Rousseau világnézetének egy részét is beépítette költészetébe. Ő nevezte egy politikai röpiratában először „kalapos királynak” II. Józsefet. Mintegy negyven lírai költemény, és nem egészen félszáz verses levél maradt utána, költői hagyatékát Batsányi János adta ki.
