Carlos Ortega is dicsérte a felkészülést
Egy teljes hetünk volt felkészülni a BL nyolcaddöntő első meccsére, amely remekül sikerült. Egész héten minden rendben zajlott, kiválóan dolgozott a csapat. Látszott, hogy mindenki maximálisan koncentrál a feladatára, annak érdekében, hogy idegenben jó eredményt érjünk el. Mindezt egyébként a Mester is megjegyezte nekünk.
Kalandos utazás Almádiból Leónba
A nehézségek a pénteki katasztrofális időjárási körülményekkel kezdődtek. Már a délelőtti edzésre is elég nehezen tudtunk összeverődni, nem csak én, de még a veszprémiek is nagyon nehezen tudtunk eljutni a csarnokhoz. Majdnem úgy alakult, hogy Almádiból gyalog kell bemennem, egész úton még autóval is alig találkoztam, olyan borzalmasak voltak az útviszonyok. Kicsit késve ugyan, de végül beértem a videózásra, majd megtartottuk az edzést. A tréning után pedig még megebédeltünk Kádártán, s útra keltünk.
Számoltunk mindenféle nehézségekkel, de azzal nem, ami útközben velünk történt. Le volt zárva az összes főút, végig jártuk szinte az egész Balatont, mire az utolsó pillanatban megérkeztünk a reptérre. Már majdnem oda kellett telefonálni, hogy várjanak meg minket, de – óriási szerencsével – szinte az utolsó pillanatban odaértünk, s fel tudtunk szállni. Délután fél 1 körül indultunk és éjfél után érkeztünk meg, ami kellően megviselte a csapatot. A tizenkét órából legalább tízet végigültünk, így kellően elgémberedtünk mire a madridi landolást és az újabb buszozást követően Leónba értünk.
A "finomhangolás"
Ezért is volt szerencsés, hogy két nappal korábban indultunk, hiszen másnap tovább alhattunk, délelőtt szabadprogramunk volt, aztán ebédeltünk, majd ismét pihenhettünk. Napközben nem edzettünk, nem videóztunk, „csak” próbáltuk kipihenni a fáradságot. Este tartottunk egy átmozgató, taktikai jellegű edzést, ahol az utolsó simításokat végeztük el a másnapi meccs előtt, ami kifejezetten jól esett a társaságnak. Este időben lefeküdtünk, másnap délelőtt pedig egy kis séta és videózás volt a program, amely során már csak felelevenítettük a héten tanultakat.
Világszínvonalú védekezés
A mérkőzést végig kézben tartottuk, bár nagyon-nagyon nehéz volt. A hátsó alakzatunk világszínvonalon teljesített, amelyhez kiváló kapusteljesítmény is párosult. Úgy vélem, ezzel a védekezéssel bárki ellen fel tudjunk venni a kesztyűt.
A támadójátékkal azonban senki nem volt elégedett. Az elején nagyon szépen megoldottuk a feladatunkat, utána azonban megállt a csapat játéka. Mintha már azt érezték volna a fiúk, hogy megvan a mérkőzés, ám az ellenfél végig ott loholt a nyakunkban, a hajrában pedig „megérezték a vérszagot”, lefutottak minket, s át is vették a vezetést. Ekkor azonban ismét megmutatta az együttesünk, hogy van tartása. Igaz, a szerencse is mellénk állt, de vissza tudtunk kapcsolni a korábbi hőfokra. A védekezésünk ismét példaértékű lett, támadásban pedig koncentráltak voltunk, s nem lőttünk felelőtlenül.
Meg kell hálálni a szurkolók biztatását
Idegenben tudtunk nyerni három találattal, ami szép teljesítmény. Én azonban biztos vagyok benne, hogy ez a fiatal spanyol együttes nem feltartott kézzel érkezik hozzánk, s mindent meg fog próbálni, hogy ledolgozza hátrányát. A kinti eredmény ismeretében ki kell mondani, hogy a Veszprémnek áll a zászló, de – ahogy korábban is fogalmaztam – ezt a pályán is meg kell mutatni. Oda kell tenni magunkat, hiszen ötezer fantasztikus szurkoló azért érkezik holnap az arénába, hogy jó játékot lásson, és veszprémi győzelmet, illetve továbbjutást ünnepelhessen. Nekünk pedig ezúttal is meg kell hálálni, hogy nyolcadik emberként mindig mögöttünk, mellettünk állnak.
Fazekas Nándor
