A bevezető után Kepes András, és Géczi János is elfoglalta helyét az emelvényen. Először Kepes András múltjáról kezdtek el beszélgetni. Beszélt a rádiós éveiről, és hogy 1980-ban lépett át a televíziózás műfajába. Elmondta, hogy ő Dél-Amerikában élt és csak 1967-ben jött haza, sokat utazott mivel diplomataszülők gyermeke. Géczi János kérdésére, miszerint, mit gondol, a 68-as nemzedékről, válaszában elmondta, hogy szerinte, amíg ez a nyitás időszaka volt Magyarországon, addig más országokban, mint például Németországban, vagy Franciaországban a forradalmi lázadás korszaka volt. Kezdtek nálunk is megjelenni a szépirodalmi művek. Nehéz szerinte a korszakról beszélni, hiszen mindenkinek más-más véleménye van.
Érintették a művészet témát is. Kepes András szerint a régebbi művészetek már elcsépeltek, hozzá legközelebb a 60-as évek állnak. Az általános iskola alsó osztályait Libanonban végezte, majd onnan máshova került. Egyik kultúrából utazott a másikba, ami egy gyermeknek meghatározó élményt jelent.
Szóba került betegsége. Elmesélte, hogy elkezdte írni életének legfontosabb dolgait. A számítógéphez hasonlította a folyamatot, hiszen a régen elveszett, vagy elfelejtett dokumentumok is úgy kerülnek elő a computerből, akárcsak neki írás közben az emlékei. Géczi János kérdezte a barátairól is. Elmondta, hogy mivel nagyon sok helyen járt, mire lett volna barátja addigra mennie kellett. Azt a szót, hogy barátság nem abban az értelemben használja, ahogy szokták. Ebből adódóan nagyon sok a barátja. A családra terelődött a szó, ill. azon belül nagybátyjára, aki az édesapja bátyja, ezen kívül pedig festő és vizuális tanár. Vele nagyon jó a viszony. Történeteket is hallhattunk róla.
Mindezek után, a közönségen volt a sor. Többen is kérdeztek Kepes Andrástól, aki szívesen, és gyakran hosszasan válaszolt az aktuális kérdésre. Kérdezték Frei Tamással való viszonyáról, arról, hogy hátrány-e diplomataszülők gyermekeinek lenni, vagy előny, szó esett a Desszert című műsorról, és hogy szokott-e a műveihez kutatni.
Mivel nemrég ünnepelte születésnapját (okt. 11) ajándékkal lepték meg. Az ajándék egy Veszprémről szóló könyv, ami tankönyv is egyben. Ezek után szünet következett, majd két órával később kezdetét vette az Esti Egyetem, a Pannon Egyetem Antropológia és Etika tanszékének szervezésében, Formálni vagy informálni címmel. Az érdeklődök itt már főleg a fiatalabb korosztályból kerültek ki.
Megtekinthettük Kepes Andrást, mint tanárt, bár ő álltanárnak mondja magát, és elmondása szerint nem szeretne hagyományos tanár lenni. Nagyon sok témát érintett a médiával, és főleg az újságírással kapcsolatban. Amit csak el lehet képzelni ebben a témában, az szóba jött. Győzikétől elkezdve a valóságshow-kon át a politikáig minden érintve volt. Hiába vannak rendes műsorok a néző mégsem a Spektrumot nézi, hanem az igénytelenebb, könnyedebb műsorokat, mint a Győzike, vagy a Való Világ. Bár valóságshow nevet kaptak ezek a műsorok, csak a valósággal nem képesek mit kezdeni. Győzike pedig önmaga paródiája, szinte senki nem veszi komolyan. A lényeg, hogy legyen a műsorban konfliktus. A sajtó persze különbséget tesz a valóság és a paródia között. Beszélt a politika és a média kapcsolatáról. Véleménye szerint, a médiában lassan nincs politikailag semleges újságíró, ebből kifolyólag nem lehet politikai újságírást művelni ebben az országban. A késői idő ellenére az előadás nagyon érdekes volt, és a hangulat is nagyon jó volt. Kellemeset csalódhattunk Kepes Andrásban. Hihetetlen a humorérzéke, és tanárként is biztosan jól megállja a helyét. Hiszen a jó tanár ill. előadó egyik ismertetőjele az, hogy nemcsak sokat tud, hanem azt elő is tudja adni úgy, hogy lekösse a hallgatóság figyelmét, és szívesen menjen be egy adott előadásra. Ez Kepes Andrásról biztosan elmondható!
