Kezdve a száraz tényekkel: az MKB Veszprém vasárnap 32:31-re kikapott a címvédő Kiel otthonában a Bajnokok Ligája negyeddöntőjében. Az első felvonás tapasztalatait összegezve úgy tűnik, hogy a csoportkörben aratott tizenegy gólos Kiel-győzelem mindkét félre nagy hatást gyakorolt: Alfred Gislason gárdáját valamelyest elkényelmesítette (amely mit sem von le a mieink érdemeiből), a veszprémiek pedig rengeteget tanultak belőle. Az ugyanis már az első percekben kiderült, hogy Carlos Ortega taktikailag kiválóan felkészítette tanítványait a sorsdöntő ütközetre.
Ugalde zseniálisan töltötte be a zavaró szerepkört az 5-1-es nyitott védekezés zavaró pozíciójában, amely szinte teljesen megbénította a „zebrák” világsztárjait. Azért csak szinte, mert a volt veszprémi Vujin rendre megtalálta a rést a „pajzson”, de a többi nehéztüzér – Ilic, Palmarsson, Jicha, Narcisse – együttesen is csak néhány gólig jutott. Az MKB eközben szellemes, változatos, erőtől duzzadó támadásokat vezetett, s uralta a játékot.
Sulic nagyon élt: rendre megjátszható volt a kieli óriások között, ráadásul kíméletlenül be is vágta a labdákat. A második félidő elején Fazekas egészen briliánson védett, annyira, hogy vendég szempontból plusz hatnál már-már megtörni a látszott a megtörhetetlennek hitt, a tökéletesség mítoszát magára öltő ellenfél…
Erre végül nem került sor, amelyről a legkevésbé Nagy László tehetett, aki a sok jó teljesítmény közül is kimagaslott. Tizenegy akciógólja önmagában is világklasszis produkciót jelez, ám emellett szórta a gólpasszokat, cselezett, s a védelem oszlopa volt. Ráadásul jelenlétével valami olyan pluszt tett a csapatjátékhoz, amelyre csak néhányan képesek a világon ebben a csodálatos sportágban. Hogy a csapatkapitány mennyire fontos láncszeme a bakonyiaknak, akkor vált még világosabbá, amikor a hajrában kétszer is kiszórták a játékvezetők. Kiválásával ugyanis egy csapásra kapkodóvá, kiszámíthatóvá vált az addig szinte tökéletesen működő gépezet. Igaz, addigra a fáradtság jelei is kiütköztek a mieinken.
Ami félelmetes, s egyben intő jel a szombati visszavágóra, hogy a németeknek lényegében tizenkét perc rendkívül magas színvonalú kézilabda is elég volt ahhoz, hogy mínusz hatról felállva győztesen hagyják el a játékteret. Tagadhatatlan, hogy ehhez a macedón sípmesterek hathatós támogatása is kellett, de a lankadó bakonyi figyelem is fontos tényezője volt a rivális „feltámadásának”.
A legfontosabb azonban, hogy a húszszoros magyar bajnok megmutatta: semmivel sem esélytelenebb riválisánál. Sőt, a sorozat 2010-es átszervezése óta soha nem állt még ilyen közel ahhoz, hogy valóra váltsa a veszprémi szurkolók régóta dédelgetett álmát, s bejusson a kölni négyes döntőbe…
Két veszprémi az álomcsapatban
A negyeddöntők első felvonását követően Nagy László és Renato Sulic is bekerült a játékhét álomcsapatába. Cristian Ugalde gólját pedig a harmadik legszebbnek választották.
A játék hét válogatottja: José Javier Hombrados (Atlético Madrid) – Christian Sprenger (Kiel), Nagy László (MKB Veszprém), Ivano Balic (Atlético Madrid), Renato Sulic (MKB Veszprém), Pascal Hens (Hamburg), Mateusz Jachlewski (Kielce)
A legjobbakról itt, a legszebb találatokról pedig itt tekintheti meg a videó összeállítást.
