majd még jövök – búcsúztam tőled a kórházban péntek délután, Ági optimizmusa valamennyire rám is átragadt. Szombaton este 7 után úgy döntöttél, továbblépsz. Mindannyian pontosan tudjuk, kit és mit veszítettünk. Soha nem gondoltunk rád egyszerre ennyire sokan. Szóval már megint összehoztál bennünket, ahogy az gyakran előfordult az utóbbi 25-30 évben. Kiállítás megnyitók, az egyik legemelkedettebb módja, legkellemesebb változata annak, hogy az ember a hétköznapokból átzsilipeljen a hét végére, találkozzon egy-.egy új, izgalmas művel, és sok régi baráttal. Meg a kenesei tavasznyitó névnapok.
De ez itt, most más, a halálon túli lét ékes bizonyítéka. Festményeidből, grafikáidból, szobraidból, bübüidből nyíló kiállítások lesznek még bőven, de azokon fizikailag már nem leszel velünk. Az életmű lezárult. Pedig mindannyian nagyon kíváncsiak voltunk a későbbi, aztán az úgynevezett öregkori művekre.
Nekem igazából az volt furcsa, félelemkeltő, ahogy tél végén az utóbbi születésnapodra készültél. Minek ekkora felhajtás az ötvenediken, mit tervezhetsz vajon a hatvanadikra? Aztán májusban rájöttünk arra, nem biztos, hogy tervben van akár csak a következő. A gyanút szerencsére hamarosan eloszlatta gyors felépülésed. Újra dolgoztál, kiállításokat nyitottál meg, kiállítottál, jártál Finnországban, tervezted a katalógusodat, be akartad fejezni a kenesei naptárt, vártad második unokádat.
Öt nappal kórházba kerülésed előtt te jöttél hozzám beteglátogatóba. Nyúlsültet hoztál céklával, és abban maradtunk, hogy mihelyt felépülök, újra horgászni megyünk, megnézzük az összes szaharai fotót együtt, s talán megint elővesszük a sakk-készletet. Terveink között az is szerepelt, hogy tavasszal módszeresen megnézzük a tatárlikakat, és néhány év múlva együtt megyünk vissza a Szaharába.
Senki mással nem beszélgettem annyira kevés szóval olyan nagyokat, mint veled, és soha, senkivel nem volt részem akkora, és olyan tartalmas hallgatásokban sem, mint egykori süllőzéseinkkor, éjszaka, majd két kilométerre a parttól a Balatonban.
Azon kevesek egyike voltál, akik vették maguknak a bátorságot ahhoz, hogy csak a fontos dolgokkal foglalkozzanak az életben. Az utolsó szabad emberek egyike voltál, s munkáid előtt állva kis időre velünk is elhitetted, azzá lehetünk mi is. Az ilyen életprogramok peremfeltételeit mindenki máshogy próbálja biztosítani a maga számára. Te, ahogy máshoz, úgy magaddal szemben is szigorú voltál, viszont a megalkuvás nélküli életutak nagyon veszélyesek tudnak lenni, és többnyire rövidek is. A szabadságnak ára van.
Az utóbbi napokban már minden telefonhívástól tartottunk. Mindenszentek este bekövetkezett az, amitől féltünk. Időpontot választani tudni kell. A hírre Gergő odament a szemközti falhoz, és leakasztotta egy 20 éves kisgrafikádat. „Deres már a határ”. Az elsők közt kaptam tőled a születésnapomra. Soha nem felejtetted el, hiszen csaknem napra egyidősek vagyunk. A képen madarak sorakoznak, az egyikük már nem él. Nem mindenki pótolható.
Gyuri, Isten veled, nagyon fogsz hiányozni.
Györgydeák György búcsúztatása 14-én 16 órakor lesz Balatonkenesén a Faluházban.
