– Nehéz szezont zártunk, amely a kívülálló számára akár kudarcnak is tűnhet, de még a legkritikusabb drukkereink szerint is sikeres lett a vége. De kezdjük az elején! Bravúr bronzérmes lett a csapatod 2012-ben, hogy aztán a felkészülésnek egy jelentősen átalakult csapattal vágj neki. Hiszen a két lövőd, Sandrk és Butenkó, két irányítód, Szöllősi és Salamon, valamint egy meghatározó védőd, Ivanov nem volt ott a kezdésnél.
– Számomra nem kudarc, hanem egy folyamat volt ez a szezon. Az átalakulás, az építkezés szezonja, ahol az eredményeink egy vonalat rajzolnak ki és ez a vonal felfelé tartott és tart. De valóban kezdjük az elején. A bronzérmes szezonban és az idei szezonban más és más csapatunk volt. Különböző okokból öt alapember távozott és közülük csak Sandrk jött vissza, de ő is csak a szezon kezdetére. Vagyis más csapattal és más célokkal vágtunk ennek az évnek neki.
Új úton indultunk, új csapatot raktunk össze, fiatalokat építettünk be az együttesbe. Ez egy nagyon szép feladat, de nekünk itt azzal is meg kellett küzdenünk, hogy ezek a kétségkívül tehetséges fiatalok nem kiharcolták maguknak a helyet a nagyok között, hanem a helyzet alakulása folytán készen kapták a lehetőséget. Ez túl nagy terhet rakott a vállukra, amihez erősödniük kellett fizikálisan és fejben egyaránt és ehhez idő kellett, ami ugye nem állt a rendelkezésünkre, mert indult a bajnokság. Ráadásul a felkészülés során nem volt velünk Sandrk és Rio is csak a második fordulóra érkezett meg. Tehát menet közben kellett összecsiszolódnunk, a fiataloknak meg tanulni és fejlődni.
Tavaszra jött egy rutinos jobblövő, Zdolik tehetségből felnőtté kezdett válni, a többi fiatalnál is a mennyiségi fejlődés lassan minőségibe kezdett átváltani, kezdtünk összeérni és ez az eredményekben is visszaköszönt. A szezon végével azonban nem az utunk végén vagyunk, hanem ezt a fejlődési folyamatot akarjuk folytatni. Ami nem jelenti, hogy többé nem fog hullámzani a formánk, mert az még fog, hiszen fiatal a csapatunk, de már egy jóval magasabb szintről folytatódik ez a fejlődés, mint ahol 2012 szeptemberében tartottunk. Lássunk tisztán, az év összes történetében, a pozitívokban és a negatívakban benne volt az egész csapat. A fiatalok és az idősebbek, a rutintalanok és a rutinosak egyaránt
– Sérülések sem kímélték a csapatot a szezon elején. Ennek ellenére nem indult rosszul a szezon. A Tatabánya elleni hazai egygólos vereség fájt, de Gyöngyösön megint kiderülni látszott az ég.
– Valóban eredményesen kezdtünk, pedig Tombor hamar kidőlt és Kis Ákos is egy makacs sérüléssel bajlódott. Ennek ellenére vitt minket a tavalyi lendület. Nyertünk úgy meccset, amire nem volt objektív magyarázat, csak a lendület, az akarat. Aztán ennek meg lett az ára. Három fronton kellett harcolni. A bajnokság mellett ott volt a Magyar Kupa és a nemzetközi szereplés is, ahol megint csak egy paraszthajszál választott el minket az eggyel több körtől. Ráadásul a mélyvízbe bedobott fiatalokat sem tudtuk teljesen mentesíteni a korosztályos feladatoktól. Nem lehetett feladni a junior bajnokságot, ott volt az NB I/B is. Sokszor nem tudtuk melyik ujjunkat harapjuk meg. Kompromisszumokat kellett kötnünk és ennek voltak pozitív hatásai: komoly terhelést kaptak a fiatalok, mely tavasszal kamatos kamatot hozott. S negatívak is: voltak, akiknek túl sok teher került a vállára, amivel nem tudtak azonnal megbirkózni. A szezont egy eleve szűk kerettel kezdtünk, melyet rögtön sérülések sújtottak. Mire felépült Ákos, lesérült Oscar, a vállát fájlalta Josip és a Pécs ellen kidőlt a Bence is.
– Igen ekkor jött a Vác és a Pécs ellen a mélypont. Tízgólos zakó és egy biztos hazai két pont elhullajtása. Ezután két vereség idegenben és egy vereség itthon a Csurgó ellen. Csak egy pont ebből az öt meccsből és a hatban vagyunk.
– A váci meccshez hasonló minden szezonban benne van. Nem jött össze semmi, de egy ilyen meccs még belefér egy bajnoki menetelésbe, de nekünk ekkor csúcsosodott ki az előbb felsorolt összes egyéb bajunk is. A Fürednél a bronzos szezonban is a védekezés volt az alap. Ebből a stabil falból két meghatározó ember, Ivanov és Szöllősi esett ki. Amíg tartott a lendület, nem őrlődött fel az erőnk a több frontos harcban, addig ezt így, úgy megoldottuk, de egy új falat felépíteni eddig még nem sikerült.
Tavasszal már kezdtünk formálódni, Gerdán és Bánhidi már mutogatta az oroszlánkörmeit, de ekkor, november végén még nagyon távol voltunk ettől. A Pécs elleni meccs a váci kudarc után meg nagyon gyorsan jött. Azonnal köszörülni akartuk a csorbát, de ehhez hideg fej kellett volna. Ekkor csúcsosodott ki ennek a szezonnak a legnagyobb hiánya. Az, hogy végig hiányzott a vezér, a húzóember a csapatból. Az, aki belülről állítja meg a rohanást, sugároz higgadtságot és rántja magával a többieket. Úgy leültünk ekkor – plusz nem maradt egy ép ballövőnk és Alexünk sem volt még – amiből a szezon decemberi zárásáig ki sem kászálódtunk.
– Tavasszal már látszott a fény az alagútban, de hiába vertük a rivális Gyöngyöst, ez már kevés volt.
– Tudtuk, hogy minimális az esélyünk, de meg akartuk ragadni. Zdolik felépült és megérkezett Grigorev is, de ez Tatabányán még kevés volt. Így a Gyöngyös elleni két pont, csak erkölcsi győzelem lehetett, de az ilyen győzelmek nagyon fontosak a továbbiak miatt.
– Beszéljünk külön a rájátszásról, mert ekkor már egy olyan Füred játszott, amit egész évben vártunk, gondolom veled együtt. Mi változott?
– Összeértünk. A munka gyümölcse ekkor kezdett beérni. Ne feledjük, hogy a Sandrk is ekkor lett ismét, ha nem is teljes értékűen, de hetvenöt-nyolcvan százalékosan bevethető. És nagyon dolgozott bennünk a bizonyítási vágy is. Nekünk nem itt lett volna a helyünk, amit a rájátszás tizenegy pontos fölénnyel történt megnyerése is mutat. Ekkor már egy más Füred volt a pályán. A 2013. áprilisi/májusi fiatalok már szinte nem is emlékeztettek az őszi magukra. Nagyon sok munka volt bennük és ezt kezdték kiadni magukból. Ahogy – mint mondtam – a negatívumokért is az egész csapat felel, úgy ezek a sikerek is az egész csapat sikerei. Örülök, hogy ilyen pozitív teljesítménnyel, élményekkel zártuk ezt a szezont. Elindultunk szeptemberben egy úton és júniusban úgy térhetünk pihenőre, hogy mérhető, kézzel fogható a fejlődésünk.
– A szépre sikeredett vég meghozhatja az étvágyat. Ugyanakkor a kereted még formálódik. Maradjunk a földön. Mit vársz, mire készülsz?
– Egyértelműen tovább lépni, haladni előre. Motiváltak és sikeréhesek leszünk. Egy sportember, egy edző csak ezt adhatja meg célnak. Tovább építjük ezt a fiatal csapatot, de vannak korlátaink. Az anyagiak sok mindent meghatároznak. Valószínűleg nem fognak nemzetközi sztárok érkezni Füredre, hanem az itt nevelődő értékeinket kell tovább csiszolnunk. Tisztában kell lenni azzal, hogy egy fiatal csapat játéka még sokszor hullámozhat. Lesznek benne kiugró sikerek, de botlások is. Azonban a további fejlődésünk a tavaly őszinél egy érezhetően magasabb szintről folytatódhat. Hosszú távon a fiatal csapat építése a vetélytársainkkal szemben előnybe fog hozni minket. Bronzérmes álmunk csak egy bővebb kerettel lehetne reális. Egy szűkebbnél szerényebbeknek kell lennünk, de azzal is előrébb fogunk lépni. Felkészülésünk idén sem lesz problémamentes. Juniorjaink legjobbjaira júliusban, ifistáinkra augusztusban vár egy világverseny. Így a teljes keret ismét csak nem tud együtt készülni és a nyári alapozás kihagyását nem lehet büntetlenül megúszni, de azon leszünk, hogy minimalizáljuk az ebből eredő bajokat.
– Köszönöm, hogy megosztottad a fürediekkel a gondolataidat és valamennyiünk nevében köszönjük az ez évi munkádat és kívánunk jó pihenést, feltöltekezést a július végén induló újabb szezonodhoz.
– Még egy szóra. Én is kívánok az egész csapat nevében drukkereinknek nagyon jó pihenést. Annak a közönségnek, amelyiknek csillagos ötös jár, hiszen megértették a gondjainkat, látták a nehézségeink okait, egész szezonban, jóban-rosszban kitartottak mellettünk! Szeretettel várjuk őket már az első edzőmeccsre.
Forrás: balatonfuredikc.hu
