Valahogy mindig összehoz velük a sors, hiszen a tavalyi rájátszásban csak
gólkülönbséggel szorultunk mögéjük, míg idén a bajnokságban és a kupában is
egymás sarkát tiporjuk. Az ősz elején egy picit keserű volt a szánk íze a hazai
pályán ellenük elhullajtott egy pont miatt. Majd látva vendégeink kiváló
menetelését, megnőtt az értéke annak az egy pontnak. Erre az MK 32-es tábláján
is szembekerültünk. Már a meccs elején biztosak voltunk abban, hogy ebből a
párharcból egy olyan csapat kerül ki vesztesen, amelyiknek a helye előrébb
lenne. Azonban ilyen a vakszerencse, pláne ha hagyják. Pedig biztosan jobban örültek
volna azok a második vonalban szereplő együttesek - amelyek most egymás ellen
játszottak - amennyiben inkább egy NB I.-es vetélytársat fogadhattak volna
hazai pályájukon, ezzel is kedveskedve a drukkereiknek. Ettől most
megfosztattak az egymás elleni csatában alulmaradt NB.I./B-s gárdák.
Nálunk a meccs elején a vendégek kezdtek jobban. Csak egy negyedóra múlva
egyenlítettünk ki, de a vezetésünkre még nyolc percet kellett várni. Aztán
belelendültünk és a szünetre már háromgólos előnnyel vonulhattunk.
A második játékrész első felében biztosan tartottuk az előnyünket, de az utolsó
percekben már csak két emberhátrányból szerzett góllal. Ekkor egy olyan nyolc
perc kezdődött, amikor jóformán végig emberhátrányban játszottunk. Bár az
elején még vitézkedtünk, azért később felőrlődtünk az egyenlőtlen küzdelemben
és az 53. percben kiegyenlített a Tatabánya. Bizony erre a biztos vezetésünk
tudatában gondolni sem mertünk volna, de ekkorra a kiállítási arány a 6 perc
volt a 16-hoz, a mi kárunkra. Ez szárnyakat adott ellenfelünknek, akik éltek is
vele. Már kettővel is mentek, de szívósan küzdöttünk, kihasználtunk eg
emberelőnyt és ismét nyílt lett a meccs. Még egyszer vezetett a Tatabánya, de
Horváth Szilárd egyenlített, majd Mohácsi kíméletlen lerántásáért megítélt hetest
Tombor Csabi biztosan értékesítette. Volt még hátra majd fél perc és a
Tatabánya lehozta a kapusát is. (Egy esetleges döntetlen a vendégek
továbbjutását jelentette volna.) Szerencsénkre elügyetlenkedték az így
kialakított emberfölényt, így ha szűken is, de mi nyertünk és jutottunk tovább.
Ma - akárcsak Gyöngyösön - minden pályára lépő hozzátett a meccshez. Velky
mester lehetőséget adott az elmúlt időben sérülés, vagy formahanyatlás miatt
kevesebbet játszóknak, akik mind éltek a felkínált lehetőséggel, ezzel is
tanújelét adva sportemberi nagyságuknak.
A mérkőzés végén a Csapat tagjai így örömmel tehettek eleget Sándor Laci és a
Füred Fanatic's meghívásának. Egy velős pirítós, egy pohár sör és egy jó hangulatú
beszélgetés mellett ünnepelték meg a fiúk és a "kemény mag" a
győzelmet.
Balatonfüredi KC - Tatabánya Carbonex 30:29 (14:11)
Balatonfüred, 600 néző; v.: Bonifert, Oláh
Balatonfüred: SZATHMÁRI - Tombor (4/1), Lelkes 1, Kovács Gy., Frey
(4/1), Kis Á., PÁSZTOR 5. csere: Szabó(k), Bakó, Németh, Horváth R.,
SALAMON(3), MOHÁCSI (9/3), HORVÁTH SZ. (4). edző: Velky Mihály
Tatabánya: SZENTE - Munkácsi (1), SZÖGI (4), Hódi, Savic (3), Halász
(7/1), LELE (8/3). csere: Liszkai(k), Szöllősi (1), Serfel (3), Ferenczi (2),
Kanyó B., edző: Debre Viktor
Kiállítás: 16 ill, 10 perc
Hétméteres: 5/5 ill. 5/4
