Miller legfőképpen basszusgitárosként ismert, azonban emellett játszik klarinéton, basszusklarinéton, zongorán, szaxofonon és gitáron is. Karrierjét session-zenészként kezdte. Dolgozott együtt Michael Jacksonnal, Elton Johnnal, és még sok más világhíres előadóval is. Ebben az időszakában folyamatosan tanulmányozta, hogy dolgoznak a „nagyok” és igyekezett tanulni tőlük. Saját karrierjét a 90’-es években kezdte meg. Azóta kiadott 10, a kritikusok által is elismert albumot, valamint megszerzett két Grammy-díjat is.
Mint producer, író és zenész, ő volt az utolsó jelentős munkatársa a jazz legenda Miles Davisnek, és közreműködött abban, hogy a “Tutu” mint dal és mint album a kortárs jazz zene meghatározó alkotásává váljon.
A Renaissance című albuma 13 érzelmekkel különösen átitatott dalt kínál, köztük 8 mélyen ihletett, eredeti szerzeménnyel, a klasszikusabb hangzástól a ’70-es évek CTI Records kiadójának hangzásvilágát idéző dalon át (“CEE-TEE-EYE”) az afrikai szigetről szóló, befelé forduló, reményteli, merengő “Gorée” (Go-ray) című dalig. A Renaissance másik 5 dala festőien sokszínű feldolgozás a WAR soul-jazz kulturális csapattól, a new wave-soul sztárjelölt Janelle Monáe-től, a New York-i jazz nagyság Weldon Irvine-tól, a brazil zenei nagykövet Ivan Linstől és a keresztény zeneszerző Luther “Mano” Hanestől.
Marcus Miller - basszusgitár, basszusklarinét
Alex Han - szaxofon
Sean Jones - trombita
Adam Agati - gitár
Brett Williams - zongora, billentyűs hangszerek
Louis Cato - dob
