– Mi alapján születtek régen az utcanevek?
– Kezdetben volt az a világ, amikor egy-egy város, mondjuk, Veszprém főutcáját, főterét úgy hívták, hogy Fő utca, Fő tér, a Várpalotára menő utat Palotai útnak, a Vár utcáját pedig Vár utcának nevezték. Ez volt a természetes névadás ideje, amikor is az elnevezések kizárólag a tájékozódást voltak hivatottak segíteni. Hozzátenném, ennek még ma is elsődleges szempontnak kellene lennie.
A polgári kor közeledtével, a mindent szabályozni, egységesíteni akaró korban hivatalosan is nevet kaptak a közterületek. Különösen így történt ez 1907 után, amikor Veszprémben is bevezették az utcánkénti házszámozást. Ekkoriban jött divatba, nyugati mintára, hogy ezekkel az elnevezésekkel emléket lehet állítani bizonyos eszméknek, eseményeknek vagy embereknek. Így lett aztán nálunk is 1894-ben a Palotai útból Kossuth utca, az Apáca utcából Petőfi utca, a régi városháza előtti térből pedig Szabadság tér.
Az egységesítés miatt egyfajta névadási kényszer is kialakulhatott – így születtek a hangulatilag semleges utcanevek. Például az 1921-től kiépülő Újtelepen a virágokról elnevezett utcák, vagy legutóbb, 1998-ban a madarakról, vadvirágokról, természeti jelenségekről elnevezett utak Csatáron.
– Az emléket állító utcaneveknél milyen szempontok a fontosak?
– A közterületnevek használatáról és így elnevezéséről is részletes szabályzat áll a rendelkezésre. A legfontosabb szempont persze a józan paraszti ész. Mindenekelőtt: úgy kell tagolni a közterületeket, hogy könnyen fel lehessen ismerni és akadálytalanul bejárni az egy név alá szánt területrészt. Az utcanév ne legyen bonyolult és cikornyás, mivel az átlagembernek is tudnia kell kiejteni és leírni azt. Szerencsés dolog és patrióta büszkeségre ad alkalmat, ha sok helyi név, helybeli fogalom kerül utcatáblára. Azt viszont el kell kerülni, hogy két közterületnek túlságosan hasonló neve legyen. Például volt egy időszak, mikor Veszprémben létezett Horthy Miklós utca és Horthy István utca is. Ez iszonyatosan zavaró tud lenni, hiszen nem várhatjuk el senkitől, hogy kiírja a teljes nevet. Ehhez hasonló eset volt valaha Kaposváron, ahol egyszerre létezett November 7. utca és November 4. utca. Rossz ötlet, effélét nem szabad megengedni!
Az utcanév legfontosabb feladata, hogy segítse a tájékozódást. Ezért nem szabad úgy hozzáállni, hogy valamilyen nevet adunk a közterületnek, aztán mindenki mehet a dolgára. Az utcaneveket nemcsak saját magunk "szórakoztatására" adjuk. Él Veszprémen kívül hatmilliárd ember, akik közül ha idejön valaki, annak el kell tájékozódnia valahogy. Ezt kellene mindig szem előtt tartani.
– Ön megalakulása óta tagja az utcanév-bizottságnak. A rendszerváltás után hogy zajlott az utcák átnevezése?
Akkoriban Magyarországon kétféleképpen zajlott az utcák átnevezése. Valahol kis lépésben, esetleg városrészenként vizsgálták meg az elnevezéseket, valahol pedig a felállított bizottság kézhez kapott egy listát a problémás nevekről, és úgy kellett állást foglalnia. Veszprém az utóbbi módszerrel élt. A kérdéses neveket társadalmi vitára bocsátotta az önkormányzat, majd a bejött javaslatok mérlegelése után lezajlott egy utcanévtani tényfeltárás. Ebből alakult ki a konzekvens elképzelés, amit aztán a közgyűlés megszavazott. Érdekességként mondom, hogy ez 1991. április 26-án történt; az akkori polgármester a szentkirályszabadjai repülőtéren tartotta a közgyűlést, gondolom, hogy senki se tudjon könnyen lelépni addig, amíg döntés nem születik ebben a fontos ügyben.
Egyébként ez az egész folyamat szinte teljesen probléma nélkül zajlott le. Egyetlen vitás pont adódott: hogy melyik közterületet nevezzék el Brusznyai Árpád tiszteletére. Értelemszerű volt, hogy akármelyik mellékutcát nem keresztelhetjük el utána. Szóba került a Münnich tér, és a sokak szemét szúró Komócsin utca is. Azonban illetlennek tartották volna a képviselők, hogy pont olyan közterületet nevezzenek el Brusznyairól, ahol előtte ilyen „csúnya” név volt. A vita elég sokáig húzódott, ami kiváltotta a döntéshozók rosszallását is. Végül az a megállapodás született, hogy a Bajcsy-Zsilinszky útnak levágtuk azt az elülső szakaszát, amelyik már alapból elkülönült kicsit, és azt javasoltuk elnevezni el az 56-os mártírról.
– Hamarosan elnevezik az eddig név nélküli közterületeket is a belváros közepén. Ebben milyen feladata van az utcanévi munkacsoportnak?
– Nekünk most a "névhelyek" alkalmas meghatározása a feladatunk, a konkrét névajánlatok véleményezése azután következhet. Országosan is probléma, hogy segítség nélkül módszertanilag is magunknak kell megtalálnunk a helyes utat - például meghatároznunk, hogy a főposta előtti tér beharapja-e a Kossuth utca egy szakaszát, vagy véget ér a sarkon. Kérdés az is, hogy a Lordok háza a Kossuth utcára legyen-e számozva, vagy a térre. A bölcs válasz az lenne, hogy mindkettőre, azonban ezt nem lehet így beleírni a nyilvántartásba. Amíg ezek nincsenek rendesen eldöntve, addig mindig zavar lesz. Így születnek aztán az olyan pösze megoldások, hogy bár a bányatröszt-székház a terek felől nyílik, mégis a Budapest útra van számozva. Ezzel csak azt értük el, hogy az ingatlan be van sorolva valahová, de a tájékozódást ez egyáltalán nem segíti.
Szerintem fontos lenne, hogy a Lordok és a Hotel közötti teret, valamint a volt Bástya áruház mögötti térrészt külön közterületnek számítsuk. A volt bányászszékházból nem is lehet belátni az egész területet, amiből bőven adódhatnak zavarok a későbbiekben. Érdemes lenne tehát a Bástya-üzletház és a Hotel vége közötti fiókteret külön kezelni.
– Milyen feladata van még a városnak az utcanevekkel kapcsolatban?
– Rengeteg olyan lakótelep van, ahol egy-egy név nem utcát, hanem egy egész területet jelöl, ahol aztán iszonyatosan nehéz bármit is megtalálni. Ezzel kellene valamit kezdeni.
A távlatokban még fontosabb lenne a várost végre beosztani kerületekre. Úgy gondolom, hogy egy több mint 500 utcanévvel rendelkező, 60 ezer főt számláló, jól tagolt városban már ideje lenne ezt a felosztást megvalósítani. Hozzátenném, ezek a kerületek nem szolgálnának közigazgatási funkciót, mint Budapesten, hanem kizárólag a tájékozódást segítenék. Mikor ezt javasoltam a város vezetőinél 2002-ben, azzal söpörték le az asztalról, hogy rengeteg adminisztrációval és átírással járna. Pedig csak a térképeken meg az utcanévtáblákon kellene némi módosítást végrehajtani. Az állampolgároknak semmibe sem kerülne, mégis sokkal jobban lehetne tájékozódni. Jelenleg ugyan vannak megállapított városrésznevek, de szándékosan elhatárolás nélkül; így szinte semmit nem segítenek az utcák megtalálásában. Remélem, az illetékesek egyszer majd felismerik, hogy Veszprém kerületekre felosztására igenis szükség van, hiszen létfontosságú, hogy egy városban el lehessen tájékozódni.
