A részecskefizika elfogafott modelljének megfelelően a protonokat és a neutronokat kvarkok alkotják, ezeket pedig sorjában gluonok kötik össze. A bökkenyő csak annyi, hogy a gluonok tömege nulla, és a kvarkoké pedig csak 5%, azaz 95% valahol máshol bújkál?
A válasz egy amerikai tudományos lap hasábjain megjelent tanulmány szerint a maradék tömeg a kvarkok és gluonok közötti mogzásokból és kölcsönhatásokból kelezkezik. Más szóval, az energia és tömeg egyenlő, ahogyan azt Einstein a speciális relativitás elméletében kifejtette.
Az e=mc² képlet bizonyítja, hogy a tömeg átalakítható energiává, és fordítva. Megmutatva azt, hogy mennyi energia szabadul fel a tömeget energiává alakítása során, az egyenletet számtalanszor használták. Példát is könnyű találni: elég, ha visszaemlékszünk az atombomba építésére.
De az e=mc²-et szubatomikus szinten alakalmazni (kvantum kromodinamika egyenlet) rettenetesen nehéz feladatnak tűnt. "Csak egy hipotézis volt ezidáig." - nyilatkozta büszkén egy sajtótájékoztatón a Francia Nemzeti Központ a Tudományos Kutatásra. "És elöször lett alátámasztva." - folytatta.
Azok, akik többet akarnak tudni róla: a számításokba a teret és időt négydimenziós kristáyrácsként képzelték el, különállóan elhelyezkedő pontokkal oszlopok és sorok között.