Gazdasági válság, recesszió, elszegényedés, nagy kölcsönök és a hitelek befagyasztása - csupa olyan kifejezések, amelyek mostanság meghatározzák hétköznapjainkat és a híradásokat. S talán sokan teszik fel maguknak a kérdést: Hogyan lehet ilyen helyzetben eladni bármit is. Mi lehet ilyenkor az a megfelelő termék, amiért még most is hajlandók pénzt kiadni az emberek. S ekkor valami olyat kell kitalálni, ami az embereknek hiányzik, ami nélkül nehéz létezni, s aminek birtokában az ember szinte azt kérdezi önmagától: Hogyan voltam képes mindezek nélkül élni hosszú éveken keresztül?
Vallási és társadalmi szempontból hasonló helyzettel nézett szembe kétezer évvel ezelőtt egy tucatnyi mezőgazdasági segédmunkás is. Néhány halász és szántóvető ember befejezte vállalkozását, hogy kövesse Jézust. Jézus halála és feltámadása után pedig elindultak a nagyvilágba, hogy megalapítsák a legnagyobb világvallást. De hogyan lehet meggyőzni a világot arról, hogy egy lázadásért brutálisan kivégzett ember, aki egyébként meglehetősen békésen élte le életét, valóban az isteni igazságot hozta el? S ami ennél is nehezebb: hogyan lehet az, hogy pont az ő közvetítésével lehet eljutni Istenhez? E hatalmas vállalkozásnak nekiálló tucatnyi ember előképzettségében is komoly hiányosságok mutatkoztak: Ők elsősorban a halászatoz, félnomád állattenyésztéshez vagy a szőlőműveléshez értettek, nem volt egyetemi diplomájuk, nem vettek részt menedzserkurzusokon, s kommunikációs tréningeket sem látogattak. Többszörösen hátrányos helyzetből indultak tehát. S az alapvető kérdésük továbbra is így hangzott: Hogyan lehet „eladni” Jézust az embereknek? A mi kérdésünk pedig talán az lehetne: Milyen eszközökkel sikerült elterjeszteni Jézus üzenetét és tiszteletét az egész világon?
Ilyen és ehhez hasonló kérdésekre válaszol a Biblia egyik könyve, az Apostolok Cselekedetei. A címével ellentétben nem az egyes apostolok különféle tetteit mutatja be a szerző, hanem a Jézusról szóló üzenet terjedését. Ez a könyv a kor szokásainak megfelelő módszerekkel megírt történelmi alkotás, amely kisebb történetek segítségével mutatja be a kereszténység terjedését, annak főszereplőit és eszközeit. A főszereplők közül mindenképpen ki kell emelnünk két nem hétköznapi személyt: a feltámadt Jézust, aki bár fizikailag távol van, mégis úgy jelenik meg, mint a színpad mögött a rendező. A másik hozzá hasonló főszereplő a Szentlélek, aki egyszerre isteni útmutató és erőforrás. Utánuk következnek a már említett apostolok, akik új módon értelmezik a Jézussal történt eseményeket. Különösen Jézus kivégzése, keresztre feszítése igényelt megfelelő értelmezést. Az első támpontokat még maga Jézus adta meg tanítványainak, amikor még közeledő halálát mint önmaga feláldozását állította tanítványai szeme elé. Ezt az értelmezést vitték tovább a tanítványok, amikor Jézus halálában felismerték a tökéletes áldozatot. A zsidó kultúra egyik központi eleme volt akkoriban a megfelelő áldozatok bemutatása. Az Istennel való kapcsolat legfontosabb helye a különféle áldozatok bemutatása volt, amelyben az ember kifejezte Isten iránti odaadását, kérte bűnei bocsánatát és megtapasztalta az ő áldását. Ez a gyakorlatban általában különféle állatok elégetését jelentette. Az apostolok ezen áldozatok helyébe Jézus kereszthalálát állították. Innentől kezdve Jézus került az áldozatok helyére, vagyis rajta keresztül lehet megélni az Istennel való személyes kapcsolatot. Jézus feltámadása pedig lehetővé tette, hogy rajta keresztül a következő nemzedékek is találkozhassanak Istennel. Jézus halálának és feltámadásának ez az értelmezése hamarosan követőkre talált a korabeli zsidóságon belül is, majd tömegesen csatlakoztak a Jézusban hívő közösséghez, az egyházhoz olyanok is, akik korábban nem hallottak az Ószövetség Istenéről.
A Földközi-tenger északkeleti partvidékén egy Antióchia nevű városban hamarosan új nevet adtak ennek a csoportnak: elnevezték őket krisztusiaknak, amit mi magyarul keresztényként (ill. keresztyénként) adunk vissza. Ez az elnevezés olyan kívülállóktól származik, akik felismerték, hogy az apostolok tanítását és életformáját követő emberek életét és annak minden mozzanatát Jézus tanítása és életpéldája határozza meg.
Az említett bibliai könyv, az Apostolok Cselekedetei többször is jellemzi a keresztény közösséget. A kutatók egyöntetű véleménye szerint ebben a szerző nem kis mértékben idealizálva mutatja be az eseményeket, az embereket, a közösség életét. Ezt pedig azért teszi, mert olyan képet akar állítani olvasói elé, ami minden korban aktuális marad, s megmutatja, milyennek kell(ene) lennie egy keresztény közösségnek. Többek között ilyeneket olvashatunk:
ApCsel 4 32 A sok hívő mind egy szív, egy lélek volt. Egyikük sem mondta vagyonát sajátjának, mindenük közös volt. 33 Az apostolok nagy erővel tanúsították Urunk, Jézus feltámadását, és mindnyájan bőségesen részesültek a kegyelemben. 34 Nem akadt köztük szűkölködő, mert akinek földje vagy háza volt, eladta, és az érte kapott pénzt elhozta, 35 és az apostolok lába elé tette. Mindenkinek adtak belőle, a szükséghez mérten. […]
5 12 Az apostolok keze által sok jel és csoda történt a nép körében. 13 Mindnyájan egy emberként voltak a Salamon-csarnokban. Mások közül senki sem mert közéjük elegyedni, de a nép magasztalta őket. 14 A hívők - férfiak és nők - egyre nagyobb számban csatlakoztak az Úrhoz. 15 Még a betegeket is kivitték az utcára, hordágyra fektették őket, hogy ha Péter arra megy, legalább az árnyéka érje egyiket-másikat. 16 Sőt még a Jeruzsálemhez közel eső városok népe is odajött, hozták a betegeket, a tisztátalan szellemektől gyötörteket, s ezek mind meggyógyultak.
A tökéletes közösség képével találkozunk ezekben a mondatokban, ahol senki sem szenved hiányt, ahol senki sem beteg (ill. aki beteg, az csodásan meggyógyul), ahol minden a legnagyobb rendben van, ahol minden tökéletes. Ilyen közösséget keresünk mindnyájan, szeretnénk, ha ilyen közegben élhetnénk, de a kemény sors, vagy más tényezők megakadályoznak bennünket az ilyen ideális életben. A fenti sorok érdekessége, hogy félreismerhetetlenül Platón gondolatait veszi alapul az ideális társadalomról. Azóta több olyan kísérletet is látott a világ, amely megpróbálta megvalósítani a fent leírt tökéletes társadalmat, közösséget. E kísérletek eddig mind kudarcba fulladtak. Amikor azonban a fenti szövegek belekerültek a Bibliába, új szerepet kaptak. Először is – talán túlzóan, de találóan – kifejezik rengeteg ember tapasztalatát. Évszázadokon át rengeteg ember talált igazi otthonra a keresztény közösségekben. Legalább ilyen fontos azonban, hogy ezek a mondatok figyelmeztetik minden korok minden keresztény emberét: hétköznapjainkat és közösségeinket érdemes a fenti sorok szellemében alakítani. Amennyiben akár korábbi, akár mai keresztények elfelejtik e sorokat, könnyen elveszíthetnek valamit abból, amit hordozniuk kellene.
Érdemes azonban tudatosítani, hogy az ideális állapotok leírásának középpontjában mindig a Jézussal való személyes kapcsolat áll. Az apostolok és utánuk évszázadok keresztényei tehát már nem csak mint nagyszerű embert és tanítót látnak Jézusban, hanem egy olyan személyt, aki meghatározza az ünnepeket és hétköznapokat, aki személyesen is utat mutat az élet zűrzavarában, s gondoskodik arról, hogy megroppanni látszó világunkban se veszítsük el azt, ami igazán lényeges.
