Ötezer szurkolótársamhoz hasonlóan szombat este a Veszprém Arénába igyekeztem, hogy a helyszínen tekintsem meg az MKB-MVM Veszprém–Celje BL-találkozót. A drukkerekkel ellentétben azonban én nem sajtos rudat vagy folyékony kenyeret vettem magamhoz az ütközetre „hangolva”, hanem az emeleti sajtószobába ballagtam a mérkőzés hivatalos jegyzőkönyvéért.
Bő egy óra volt még a kezdő sípszóig, de a helyiségben már ott serénykedett két deres hajú úriember. A sportújságírás két legendás alakja, akiknek munkássága az elmúlt fél évszázadban elválaszthatatlanul összenőtt a magyar sporttal, s azon belül a kézilabdával. Sőt, hogy ennél személyesebbet is hozzá tegyek, két olyan riporter, akiknek a közvetítésein felnőttem.
A szobában Gulyás László és Novotny Zoltán készült nagy koncentrációval a találkozóra. Ahogy fogadták a köszönésemet, majd ahogyan félhangosan beleolvastak jegyzeteikbe – no, nem laptopon, hanem szigorúan négyzetrácsos papíron –, ezernyi emlékezetes sportpillanat villant át az agyamon, melyeket az ő tolmácsolásukban éltem meg.
A hihetetlen felkészültségű és utánozhatatlan orgánummal bíró Novotny rádiós közvetítései meghatározói élményei gyerekkoromnak. Kezdve az ötkarikás játékoktól – tizenkét (!) nyári olimpiáról tudósított –, a különböző világeseményeken át a legendás körkapcsolásokig. Ott cseng a fülemben, ahogyan a kiváló szakemberek egymásnak adják a szót az éterben. Üllői út: Novotny Zoltán, Fáy utca: Kalapos Mihály, Szombathely: Deák Horváth Péter, s még folytathatnám… A Magyar Rádió műsora évekkel ezelőtt megszűnt, ma, az internet korában pedig már nehezen lehetne elmagyarázni, hogy miért is tapadtunk akkoriban a készülékekre. Pedig megvolt annak a maga romantikája…
Gulyás László tv-riporteri ténykedése évtizedeken keresztül hozzátartozott a kézilabda mérkőzésekhez. Egyedi stílusban tudósított a Március 15. utcai csarnokból, s az akkori Fotex Veszprém európai fellépésiről. Most is hallom, ahogy Élest ünnepli egy parádés átlövés után, vagy, ahogy a másik veszprémi ikon védőteljesítményét ismeri el egy „Bravó, Csoknyai!” felkiáltással. S azért sem tudtunk haragudni rá, amiért a fiatal Putics Barnát időnként Jenőnek, vagy a Magdeburg sztárját, Stefan Kretzschmart pedig Peternek keresztelte. Hiszen mindkettejük édesapjának is közvetítette mérkőzését, ami szintén megsüvegelendő.
Talán egy percig sem tartózkodtam a helyiségben, beszélgetést sem kezdeményeztem a szakma nagyjaival, de így is ezernyi emlék tört felszínre bennem. Sportélményeik egy letűnt korból, melyeket a legendás riporterek tettek teljessé.
