Kíváncsi lennék, hogy e címről kinek mi az első gondolata… Sajnos erre vonatkozólag nem áll rendelkezésemre semmilyen reprezentatív felmérés, így csupán sejtésemet oszthatom meg a kedves Olvasóval: Különféle rendszerek jönnek és mennek, s egy-egy változás alkalmával előfordul, hogy emberek megváltoztatják nézeteiket, megvilágosodnak, és rádöbbennek korábban elkövetett fatális hibáikra, majd új módon folytatják életüket. Gyönyörű példáját szemlélhetjük ennek az István a király c. remekmű néhány szereplőjében, akik így adnak hangot „pálforduló” meggyőződésüknek: „Volt is, lesz is, ez itt a praxis, mindenkinek helyzete van. Volt is, lesz is, itt is, de ott is, minden kornak rendszere van, de rendszere van. Gyarló az ember – azt lesi, hogy hol tömheti jobban a hasát. Gyarló az ember – azt lesi, hogy hol adhatja jobban el magát. Gyarló az ember – igazat mindig annak ad, ki többet ígér. Gyarló az ember – ahhoz a párthoz áll, ahonnan többet remél.” Ebből a szempontból kifejezetten érdekesnek tűnik a kérdés, ki lehetett az a bizonyos Pál, aki bizonyára nem csupán a „forgáshoz” értett nagyon jól, de ezzel még a Bibliába is sikerült bekerülnie. A helyzet még meglepőbbé válik, ha tudatosítjuk, hogy ez a bizonyos Pál nem csupán belecsöppent a Bibliába, hanem több irományát is a Biblia részének tekintjük.
Pál mintegy kétezer évvel ezelőtt született, s az Ószövetség hitében nevelkedett. Vallásának szakértője lett, s mint minden kollégája megtanult egy olyan mesterséget is, amellyel mindennapi betevőjét megkereshette. Mint sátorkészítő állatok bőrének feldolgozásával foglalkozott. Akkoriban a sátorkészítők elsősorban nem a turizmus igényeit szolgálták ki, hanem az építőipar részét képezték, hiszen számtalan tető, féltető készült bőrből. Ez a Pál huszonéves korában szembesült azzal, hogy bizonyos honfitársai egy Jézus nevű názáreti ácsot kezdenek isteníteni. Amikor először találkozott a keresztényekkel és az ő meggyőződésükkel, nyilvánvaló volt számára, hogy a zsidóság lehető legnagyobb tévedésével áll szemben. Éppen ezért mindent megtett azért, hogy a Jézus nevéhez fűződő pletyka ill. tévhit ne terjedhessen el. E nézetében leginkább a Biblia erősítette meg. Természetesen akkoriban még csupán az Ószövetség létezett, amiben olyan kijelentéseket is találunk, miszerint Isten mindig több és nagyobb az embernél, s hogy Isten nem egy kivégzett ember képében mutatkozik be az embereknek. Pál tehát minden eszközt megragadott e hihetetlen, mégis népszerű tan visszaszorítása érdekében. Nem csupán érvekkel szállt hát szembe a keresztényekkel, hanem ha kellett (márpedig véleménye szerint erre nagy szükség volt), erőszakosan is fellépett ellenük. E fellépések általában kisebb verekedésekben merültek ki, alkalmasint egy-két napra letartóztattak egy-egy keresztény vezetőt. Pál tehát mélységesen meg volt győződve arról, hogy saját vallását védelmezi, hogy Isten szolgálatában áll, s Istenért mindenre hajlandó volt, még arra is, hogy kellemetlen helyzetekbe keveredjen bele. Egy alkalommal azonban különleges élményben volt része, amit egy a Bibliában található életrajz írója a következő szavakkal örökített meg:
ApCsel 26 9 Eleinte magam is úgy véltem, hogy a názáreti Jézus ellen minden úton-módon föl kell lépni. 10 Ezt meg is tettem Jeruzsálemben. A hívők közül sokakat börtönbe juttattam, erre maguktól a főpapoktól kaptam felhatalmazást. Szavazatommal hozzájárultam a halálos ítéletükhöz. 11 Zsinagógáról zsinagógára jártam, hogy megkínoztassam és káromlásra kényszerítsem őket. Fékevesztett dühömben még más országok városaiban is üldöztem őket. 12 Amikor egyszer ilyen szándékkal Damaszkuszba mentem a főpapok meghatalmazásával és engedélyével, 13 déltájban napnál ragyogóbb világosságot láttam az úton, körülragyogott engem is, útitársaimat is. 14 Mindnyájan földre hullottunk, s ekkor egy hangot hallottam, amint héber nyelven megszólított: Saul, Saul, miért üldözöl? Hiába rugdalózol az ösztöke ellen! 15 Megkérdeztem: Ki vagy, Uram? - Jézus vagyok - felelte az Úr -, akit üldözöl. 16 De kelj fel, és állj talpra! Azért jelentem meg neked, hogy terjesztője és tanúja légy annak, amit láttál, és amit majd még ezután fogsz látni. 17 Megvédelek népedtől és a pogányoktól, akikhez majd küldelek, 18 hogy nyisd meg a szemüket, s visszatérjenek a sötétségből a világosságra, a sátán hatalmából az Istenhez, hogy a bennem való hit révén elnyerjék bűneik bocsánatát, és részt kapjanak a megszenteltek között. 19 Nem lehettem engedetlen a mennyei látomás iránt, 20 hirdettem először Damaszkuszban, majd Jeruzsálemben és egész Júdeában, aztán a pogányoknak, hogy tartsanak bűnbánatot és forduljanak az Istenhez igaz bűnbánatból fakadó tettek útján.
Ezekből a sorokból kiderül, mit is jelent a pálfordulás: Pál találkozott azzal a Jézussal, akit ő tökéletes tévhitnek vélt, s ezért üldözött. Ezek után Pál nem tesz mást, mint járja a világot, s számtalan nehézséggel küzd meg azért, hogy hirdethesse Jézus istenségét. Pálból tehát nem lesz más ember, nem változnak meg a tulajdonságai. Megmarad heves természete, végletekre való hajlama, mindezt azonban már más cél szolgálatába állítja. Pál fordulása, más szóval megtérése egy olyan fordulat, amelyben nem az ember változik meg, hanem az ő gondolkodásának középpontja. Ettől kezdve életének egyetlen meghatározó eleme van, méghozzá a keresztrefeszített és feltámadt Jézus. Átveszi az ő értékrendjét, s egész életét arra áldozza fel, hogy hirdesse az örömhírt, hogy Jézus mindenki számára elérhető Isten. Keresztényüldözőből nagyhatású keresztény prédikátor lesz, aki néhány év alatt több ezer kilométer utat tesz meg főleg gyalog, mert a Jézustól megtapasztalt életformáló szeretet hajtja őt. S amerre jár, szinte minden városban kisebb-nagyobb keresztény közösségek alakulnak.
Talán felmerülhet bennünk a kérdés, milyen emberi érdekek vezethették Pált abban, hogy csatlakozzon a keresztényekhez. Kétezer év távlatából komoly indokokat találhatunk Pál döntésére: Így ugyanis világhírre tehetett szert, néhány írása a keresztény Szentírás, a Biblia része lett. Minderről persze Pál még nem tudott. Ebből a világhírnévből csupán annyit tapasztalt, hogy bármerre járt, sikerei mellett állandó kudarcok és kellemetlenségek vártak rá. Számtalan alkalommal került igencsak nehéz helyzetbe azért, mert kitartott Jézus mellett. Egyik levelében beszámol arról, milyen hálában részesült pálfordulásáért:
2Kor 11 23 Többet fáradtam, többször voltam börtönben. Módfelett sok verésben volt részem, sokszor forogtam halálveszélyben. 24 A zsidóktól öt ízben kaptam egy híján negyvenet, 25 háromszor megbotoztak, egyszer megköveztek. Háromszor szenvedtem hajótörést, egy nap és egy éjjel a nyílt tengeren hányódtam. 26 Sokszor voltam vándorúton. Veszélyben forogtam folyóvizeken, veszélyben rablók miatt; veszélyben népem körében, veszélyben a pogányok között; veszélyben a városokban, veszélyben a pusztaságban veszélyben a tengeren, veszélyben az áltestvérek közt. 27 Fáradtam és gyötrődtem, sokat virrasztottam, éheztem és szomjaztam, sőt koplaltam, fagyoskodtam és nem volt mit fölvennem. 28 Nem tekintve az egyebeket, naponként a zaklatásokat, az összes egyház rám nehezedő gondját. 29 Ki gyönge, hogy én ne volnék gyönge? Ki botránkozik meg, hogy én ne égnék? 30 Ha dicsekednem kell, gyöngeségeimmel dicsekszem. 31 Isten, Urunk Jézus Atyja, aki mindenkor áldott, tudja, hogy nem hazudom. 32 Damaszkuszban Aretász király helytartója őriztette a damaszkusziak városát, hogy elfogjon, 33 s egy ablakból kosárban bocsátottak le a falon, így menekültem ki a kezéből.
Mindebből úgy tűnik, hogy Pál elsősorban nem „forgékony” személyiség volt. Egyszer élt át egy pálfordulást, amikor keresztényüldözőből üldözött keresztény lett. Onnantól kezdve azonban kitartott amellett, amit Jézusban megtalált. Számára nem a kényelem, nem a biztonság jelentette a legfontosabbat. Talált valamit, illetve Valakit, akiért érdemes élni, akiért lehet szenvedni, és akiért érdemes vállalni a halált is. Ilyen hittel, ilyen meggyőződéssel és odaadással azok tudnak élni, akik megtapasztalták, hogy megajándékozottak. Pál életében is ez volt a legfontosabb tapasztalat: „Jézus szeretett engem és életét adta értem” (vö. Gal 2,20).
