Kádár Tibor, BotárAttila és Fenyvesi Ottó
Kádár Tibor, a most megjelent kötet illusztrátora nem ilyennek képzelte a könyvet, és a kiadás körülményeit sem. Amikor még egymás mellett ültünk a vén diófa alatt, úgy terveztük, hogy Laci ontja majd a verseket, én pedig fáradhatatlanul rajzolok hozzá, és az eredeti képekkel, és Laci kézírásával együtt adjuk majd közre a közös munka gyümölcsét – mondta a bemutatón a művész. Tíz éven át dédelgették az álmot. Nem így lett. Széki-Patka elment, akik pedig itt maradtak, fejet hajtva végakarata előtt, összegyűjtötték meg nem jelent írásait, és kilincselni kezdtek anyagi forrásért, hogy ki tudják fizetni a nyomdai munkálatokat. Édesapja kézírását Patka Helén tudta egyedül kibogarászni, majd a poémákat kronológiai sorrendbe rendezte. Így követik ma már a kész kötetben egymást hónapról-hónapra, ciklusról-ciklusra a versek. A kész könyv érdekes kettősséget mutat. Ugyanis megtalálhatók benne az eredeti kéziratok is, a költő javításaival, jegyzeteivel. Patka Helénnek nagy segítségére volt Botár Attila, akik a kötet szerkesztését magára vállalta. Saját elmondása szerint is több volt munkánál a versek összeállítása, hisz az elmúlt hónapok ténykedése a több évtizedes barátságot is felelevenítette.
Az esten elsőként Fábián Judit,
Széki-Patka László özvegye emlékezett férjére. Elmondta, a költő kívánsága
volt, hogy kiadatlan munkái halála után napvilágra kerüljenek. A naplószerű
kéziratot lábjegyzetekkel látta el, melyek tulajdonképpen instrukciók. Ezekkel
a gondolatokkal segítette onnan, odaátról is a kötet összeállítóit. Ez már a
harmadik könyve a költőnek, mely a Művészetek Háza gondozásában jelenik meg.
Hegyeshalmi László elsősorban, mégis mint az egyik legjobb barát, és nem, mint
az intézmény igazgatója fogalmazta meg gondolatait. Tudom, Laci most is itt
van, és figyel bennünket – mondta! Szintén komoly feladatot vállalt
magára Kilián László – az est házigazdája – akinek gondoskodása,
szervezőmunkája nélkül ez a 60 vers ki tudja mikor jelenhetett volna meg
nyomtatásban.
Patka Helén
Több barát és alkotótárs is
adózott az eredetileg győri születésű, mégis veszprémi költő emlékének. „K. T.
Pista bácsi”, akinek egykoron verset írt, most egy neki komponált
hegedűdarabbal válaszolt, melyet Zrínyi Orsolya szólaltatott meg az
egybegyűlteknek. Helén maga tolmácsolta az esten édesapja verseit, Berzeviczi
Zoltán, a TIT Váci Mihály Irodalmi Színpad tagja pedig gitáron adta elő
azokat.
Berzeviczi Zoltán
A nem egészen 60 éves életútra,
Széki-Patka László több évtizedes költői munkásságára, Veszprémbe érkezére
Fenyvesi Ottó költő emlékezett, aki Amargosz című kötetét is szerkesztette. Ez
volt az a kötet, amelyben kiteljesedett, melyben alázattal, teljes lényével a
kultúra szolgálatába állt – fogalmazott Fenyvesi Ottó – majd a költészet definiálásra
tett kísérletet. A költészet az egyetlen lehetőség, hogy megéljük, hogy
megismerjük a fájdalom és a lét legmélyebb dimenzióit. Sokan azt mondják a
költészet misztika, de csak annyira misztika, amennyire maga az emberiség is
az. A káoszban a tiszta beszéd, számtalan hazugság közepette az igazság…mely
paradoxont szül: szomjazol, iszol belőle, s minél többet kortyolsz belőle,
annál szomjasabb leszel – mondta a bácskai költő, a Vár Ucca Műhely irodalmi
folyóirat főszerkesztője.
Fenyvesi Ottó
A 60 vers című Széki-Patka kötet megjelenését több magán személy, a Veszprém Megyei Önkormányzat, és a Veszprém Megye Kultúrájáért Közalapítvány támogatta. A könyv már megvásárolható a Művészetek Házában és a Dubniczay palotában.
Kilián László, Kádár Tibor és Fenyvesi Ottó
Fábián Judit és Kilián László
