Sokak fejében megszületik az elhatározás, hogy elkezdjék vagy újrakezdjék a sportolást. A gondolatot azonban nem mindig követi tett, ez azonban nem meglepő, hiszen – bár közhely, de igaz – minden kezdet nehéz.
Az első lépések
Már az elején fontos leszögezni: sajnos lesznek napok, amikor fáradtak, kedvtelenek és motiválatlanok leszünk, s legszívesebben kihagynánk az aznapi mozgást. Ez óhatatlan, azonban ha ilyenkor engedünk a kísértésnek, kárba vész az eddig befektetett munkánk. Ahhoz, hogy felfedezzük a mozgás valódi örömét, nem elég kizárólag annak – a testre és lélekre gyakorolt – jó hatását magunka sulykolni. Sokkal fontosabb a megfelelő belső motiváció, s egy rokonszenves, az adottságainknak megfelelő sportág felfedezése.
Elsőként el kell dönteni, hogy otthon, teremben, esetleg a szabadban, illetve, hogy egyedül vagy csoportosan kívánunk mozogni. Alternatívát kínálnak a különböző divatos fitnesz-irányzatok (táncos gyakorlások, korszerű erősítő- és alakformáló gépek), illetve a „klasszikus” kardiogén mozgásformák (séta, kocogás, úszás, biciklizés) is, illetve a csapatsportok. Bár az elhatározás csak magunkban születhet meg, segíthet, ha társsal, vagy társakkal vágunk bele a „kalandba”.
Türelem, türelem
A folyamat elején sokan beleesnek abba a hibába, hogy a kelleténél hamarabb várnak látványos eredményeket, amelyek gyakran elmaradnak. Le kell szögezni, a testsúlycsökkentés, az alakformálás jó, de önmagában ritkán elegendő mozgatórugó. A sport ugyanis egy hosszú távú befektetés, az „ad hoc” jelleggel elkezdett tevékenység nem vezet tartós sikerhez.
Fontos tudni, hogy alapvetően kétféle mozgástípus létezik: a ciklikus (aerob) és a statikus (anaerob) mozgásforma. Választani pedig a kitűzött cél – fogyás, általános erőnlétjavítás, izomcsoportok kidolgozása – alapján érdemes.
Milyen sportágat válasszunk?
A ciklikus mozgásformák ideálisak az erőnlét javításához, a szív- és érrendszer egészségének, teljesítményének fokozásához, a tüdőkapacitás, s így a munkabírás növeléséhez. Ezek a mozgások ciklikus (egymás után ismétlődő) dinamikus mozdulatokra épülnek, fokozzák a vérnyomást és pulzust (mely értékek az aktivitás végén normál helyzetbe állnak), s így edzik a szervezetet. E körbe tartozik a séta, kocogás, futás, biciklizés, úszás stb.
A statikus formák a nyugalmi helyzethez képest kisebb kitérést okozó mozgásokból állnak, melyek apavető célja egyes izomcsoportok fejlesztése. Az erősítő gyakorlatokat végezhetjük saját súlyunkkal (pl. fekvőtámasz, húzódzkodás, hasprés), illetve eszközökkel (súlyzókkal, kondicionáló gépekkel, gumikötéllel) is.
Fontos a fokozatosság
A szakemberek figyelmeztetnek: a sportolást a saját edzettségi szintünknek megfelelően szabad elkezdeni. Ha lehetőségünk engedi, az első lépésekhez kérjük szakember tanácsát (az edzőtermekben, klubokban ez a lehetőség biztosított). Ha pedig magunk szeretnénk nekiveselkedni, mindenképpen óvatosan, a fokozatosság elvét betartva kezdjük „feszegetni” határainkat. Néhány alkalom után úgyis tisztán látjuk, milyen intenzitással és időtartamban tudunk mozogni.
Az intenzitást és a sportolásra szánt időt fokozatosan növelhetjük, de itt is fontos megjegyezni, hogy ne számítsunk gyors és számottevő fejlődésre. Ez egyrészt nem kivitelezhető, másrészt sérülésveszélyes. Az edzések előtt alapos bemelegítés szükséges (az iskolából ismert gimnasztikai gyakorlatokkal), amely javítja a vérkeringést, és csökkenti a rándulások, sérülések esélyét. A feladatok végén pedig nyújtani kell. E záró „akkord” segít, hogy szervezetünk visszaálljon nyugalmi helyzetbe, továbbá így csökkentjük a sérülések és az izomláz kialakulásának lehetőségét. De erről bővebben majd sorozatunk következő részében…
Az első rész: Mozogjon rendszeresen!
Cikksorozatunkat a TÁMOP-6.1.2-11/1-2012-1278. számú projekt keretében publikáljuk az egészséges életmód témakörében.
