Az ebben a korban lévő gyermeknek igénye van a környezet tanulmányozására, próbálkozásai sok mindenre megtanítják. Közvetlen környezetével kerül kapcsolatba akkor, mikor belép az óvodába. Benyomásokat szerez csoportjáról, az óvoda udvaráról, majd a „mi utcánkról” a „mi parkunkról”, a mi „Balaton-partunkról”.
A környezeti nevelés igazi eszköze azonban a természet. Semmi mással nem pótolható szerepe lehet egy sétának, kirándulásnak. Közvetlen környezetünk értékei közül mindig az emelkedik ki, amit a „miénknek” vallunk. Hagyjuk a gyermeknek, hogy maga fedezze fel a neki tetszőt – esetleg nem tetszőt – hagyjuk megfogalmazódni érzéseit, első benyomásait. Ilyenkor tudatosítjuk benne, hogy mire kell vigyáznia, hogy legközelebbi „rácsodálkozásunk” alkalmával is élvezhesse a természet megannyi csodáját.
Az óvodás gyermek mindent leutánoz. Környezettudatos magatartásunk, és környezetbarát életvitelünk példájával olyan szokások, szokásrendszerek kialakítására törekszünk, melyek gyakorlás folytán szükségessé válnak és az élő-világ tiszteletében fejeződnek ki.
Elsődlegesnek tartjuk, hogy a gyerekek élményszerűen tapasztaljanak meg mindent, kirándulások, séták, kísérletek, mérések, összehasonlítások, cselekvő játékok során. A tapasztalatszerzés lehetőségeit főként természetes környezetben valósítjuk meg. Az erdők, kertek, udvar, patak, rét, mező erre számtalan lehetőséget adnak.
Ha az óvónő egész személyisége nyitott, érdeklődő, fogékony a természet adta lehetőségekre, akkor a gyerekek is ilyenek lesznek.
Az óvodások környezetvédelmi szemléletformálásában az óvónő környezetkultúrája, viselkedése (tisztasággal, hulladékkal, élőlényekkel) olyan minták, amelyek mélyen bevésődnek, és amiket a gyerekek egész életükben követnek!
Az érzelmek dominanciája érzékenységre nevel, ezért igyekszünk minél több olyan helyzetet teremteni, amelyben szinte beleszeretnek a természetbe, mert akkor már védik és érték lesz számukra. Ha a természetben felfedezik, keresik, „fürkészik” a szépet, akkor vágynak is arra, hogy újra és újra átéljék.
Mindezt tudatosan tervezzük és
készülünk rá. Célunk, hogy megszerettessük a növényeket, állatokat és a
környezetet, ahol élünk. Szebbé, érdekesebbé szeretnénk tenni a napokat, amikor
maradandó élményként megőrzik amit láttak, hallottak, tanultak tőlünk.
Sokat sétálunk, kirándulunk az év minden szakában. Ismerkedünk a fákkal: megtapintjuk a kérgét, átöleljük, vizsgálódunk. Meglessük a bokrok alatti búvóhelyeket, megfigyeljük a földigilisztát, csigát, bogarakat, rovarokat, és megbeszéljük szokásaikat, életmódjukat, fontosságukat.
Az ősparkban kiválasztottunk egy fát, amit megfigyelünk rügyfakadástól lombhullásig. Figyelünk a madarak énekére, tücsökzenét hallgatunk a réten, megfigyeljük a békákat, beszélünk hasznosságukról. Az évek óta visszajáró fecskéket is figyeljük, óvjuk.
Sétáinkon ügyelünk a csendre, az erdei, ligeti élőlények nyugalmát nem illik megzavarni! Óvatosan lépkedünk, nehogy kárt tegyünk valamiben. Védett növényekkel ismerkedünk, de kérjük a gyerekeket, ne tegyenek kárt a fákban, bokrokban, ne szedjenek virágot! Az erdőben megnézzük, ahogyan a növények levelei megkötik a szennyeződést. Megtapasztalhatják, hogy az erdőben tisztább, frissebb a levegő. Ezeket kísérletekkel is bemutatjuk. A tapasztalatok hozzájárulnak ahhoz, hogy megértsék, mennyire fontos a levegő az emberek, állatok és növények számára. Megszerettetjük a friss levegőt a gyerekekkel, így természetes igényükké válhat a friss levegőn tartózkodás.
Tavasszal nekilátunk az óvoda udvar „felfrissítésének”. Összegereblyézzük az avart, alatta bogarakat találunk, nagyítóval fürkésszük őket. Az udvaron lekaszált fűből, falevelekből, gyomokból komposztot készítünk. Zöldell a fű, kertészkedünk, virágokat ültetünk. Megcsodáljuk a hóvirágot, ibolyát. A kerti munkák alkalmával megfigyeljük a termőföld tulajdonságait, a gyerekek tapasztalatokat szerezhetnek arról, hogy mennyire fontos a termőtalaj, hiszen abban növekednek a növények. Felhívjuk a figyelmüket a talajkárosító hatásokra, ezért is szelektíven gyűjtjük a hulladékot.
Télen beszélgetünk a hóról, jégvirágról, zúzmaráról. Ismerkedünk a téli csapadék tulajdonságával. Saját kis fenyőnket „karácsonyi pompába” öltöztetjük. Izgalmas játék a friss hóban járkálás, nyomhagyás, madár és más lábnyomok keresése is. Óvjuk kertünk fáit és bokrait, hogy a hó ne tegyen kárt bennük. Komoly feladatunk a madaraink téli etetése, amelyet tavaszig rendszeresen végzünk, nyáron pedig itatásukról sem felejtkezünk meg!
A tél folyamán felidézzük a természetben látott, megfigyelt emlékeket. A könyvtárban utána nézünk a felmerülő kérdéseknek.
Minden évszakban meg tudjuk figyelni a nagy vizet, a Balatont. A víz szerepének megismertetését már a kicsi gyerekkel el kell kezdeni. A 3-4 év során a picik egyre több tapasztalatot szereznek arról, hogy mennyire fontos az élethez a víz, hányféle célra használhatjuk fel. Megszokják a vízzel való ésszerű takarékoskodást. Magatartásuk szerves részévé válik, hogy sohasem dobnak el szemetet, hulladékot a vízbe.
A környezet ismerete nagyon szorosan kapcsolódik az egészséges életvitelhez, és a külső világhoz, melyet tevékeny ismeretterjesztéssel teszünk élhetővé gyerekeink számára.
Felelősnek érezzük magunkat abban, hogy a gyermekekben pozitív érzelmi viszony alakuljon ki a környezettel, mivel úgy érezzük, és úgy is gondoljuk, hogy az egész életre szóló, meghatározó viszonyulásuk a környezethez, döntően óvodás korban alakul ki.
Programunk megvalósításához nagy
segítséget nyújtott a Balaton-felvidéki Nemzeti Park. Támogatásukat ezúton is
köszönjük, s reméljük, hogy ősszel a mi óvodánkban is elkészül egy
tanösvény.
Kovács Ida
óvodapedagógus, Balatonalmádi
