Az előadás előtt Varga Endre, a Civil Információs Centrum vezetője kifejtette: az iskolai közösségi szolgálatban a civileknek is aktívan szerepet kellene vállalniuk. A kormány szándéka, és egyben mindenki érdeke, hogy minél több fiatal vegyen részt ilyen kezdeményezésekben.
Domokos Tamás előadásából kiderült: eleinte sem az iskolák, sem a civil szervezetek nem tudták, hogyan álljanak hozzá az iskolai közösségi szolgálathoz, amit semmiképp nem szabad összekeverni az önkéntességgel. Ez utóbbi lényege, hogy szabad elhatározásból történjék, a közösségi szolgálatot éppen ezert nem is nevezik önkéntességnek. Az más kérdés, hogy ezáltal ismertebbé teheti a későbbi a lehetőségeket, erre lehet építkezni.
A közösségi szolgálat elsősorban pedagógiai eszköz, amit iskolán kívüli térben kell működtetniük az intézményeknek. A befogadó szervezetek és iskolák közötti együttműködést új szintekre kell emelniük, az iskoláknak olyan feladatokat kell megoldaniuk, amelyre alapvetően nincsenek meg az eszközeik.
A közösségi szolgálat egyébként technikailag nem kötelező. 2016. január elsejétől ugyan csak az kaphat érettségi bizonyítványt, aki 50 óra szolgálatot teljesített – de mivel az érettségi nem kötelező, így annak előfeltételei sem. A diák persze ennek hiányában is levizsgázhat, csak a bizonyítványt nem adhatják ki neki. Ennek ellenőrzése az intézményvezető felelőssége. Egyelőre az iskolai oldalon nincsenek konkrét végrehajtási utasítások, nincs kötelező dokumentáció, ez is az intézményvezetők hatáskörébe került.
A központi javaslat szerint nem az érettségi évében ajánlott az ötven órát elvégezni, hanem korábban, lehetőleg arányosan elosztva. Ez 3-4 évre lebontva éves szinten néhány óra, ami a fogadó szervezeteknek igazi könnyebbséget nem jelent. A fő cél viszont nem is ez, hanem a résztvevő fiatalok fejlődése, épülése, pedagógiai előmenetele. Pedagógiai szempontból jobb, ha a diák több helyen tölti a szolgálatot, szervezési szempontból ugyanakkor egyszerűbb lenne egy helyen lebonyolítani.
Közösségi szolgálatot végző diákok az állatkertben
Fontos, hogy az iskola szellemiségével, pedagógiai programjával ellentétes helyre ne küldjék a gyerekeket. Az intézményvezetőknek lehetőségük van diszkriminálni, vagyis kizárni egyes befogadó szervezeteket, hiszen az új köznevelési törvény alapvetően értékalapú oktatást vár el. Ennek megfelelően komoly értékrendbeli kérdés, hogy az iskola hova engedi és hova nem engedi a diákokat. Nyilván jó, ha megtaláljuk a fiatalok érdeklődési körének megfelelő helyeket, de az elsődleges szempontnak a pedagógiai előrelepésnek kell lennie.
Egyelőre nem teljesen tiszta, hogy kik közül lehet válogatni. Nincs akkreditált eljárásrend, ennek persze vannak előnyei is - új kapcsolatok épülhetnek ki iskolák és szervezetek között. Nem kötelező írásos együttműködést is aláírni az iskolával, azonban ajánlott, hiszen így számos kérdést előre el lehet rendezni, például hogy ki a felelős a munkahelyi balesetekért.
Nem szabályozza az adatnyilvántartást sem a törvény. Az iskoláknak van belső szabályzata erre, de egyelőre nem tudni, hogy ki milyen adatokat kezelhet. A pedagógiai eszköztár kihelyezése számos olyan kihívást jelent, amit meg kell oldani. Ebben a rendszerben sem lehet eltérni a munka törvénykönyvében érvényes feltételektől (például a 18 éven aluliaknak előírt pihenőidő).
A legnagyobb probléma egyelőre az információhiány. Kérdés, hogy az iskola szervezetében hogyan jelenhet majd meg az új feladat. A befogadóhelyeknek jó lenne egy nyilvános értékelési rendszert kialakítani, ahol a diákok értékelhetnék az intézményeket. Fontos lesz az önkormányzati és állami intézmények bevonása, részben közvetlenül, részben azért, mert a kistelepüléseken ők tudnak segíteni a fiataloknak szolgálati helyet találni. Az önkormányzatnak már csak azért is érdeke lenne beszállni ebbe az ügybe, mert így jogilag rendezett módon részese lehetne az adott településen működő iskolák életének, munkásságának, amelyek szakmai működésébe 2013. januárja óta nincs beleszólásuk.
Az első felmérések alapján a résztvevő fiatalok 70-80 százaléka az iskolai közösségi szolgálat után önkéntesként is ott maradt a befogadó szervezetnél.
