A tíz évvel ezelőtti narancsos forradalom után Ukrajna nyitott nyugat felé, a távoli jövőben megcsillant az Európai Uniós tagság reménye. Ezek az esélyek akkor foszlottak szét, amikor 2013 őszén az addigra félig-meddig autoriter hatalmat kiépítő Viktor Janukovics elnök az EU helyett kelet – Oroszország – felé fordult. Ekkor kezdődtek meg a tüntetések Kijev főterén, a Majdanon.
A konfliktusban markánsan megjelenik a külpolitikai tényező: Ukrajnát ugyanis nyugatról az Európai Unió (Lengyelország, Szlovákia, Magyarország, Románia), míg keletről a Vlagyimir Putyin által a volt szovjet tagországokból gründolt ellen-EU, az Eurázsiai Unió (konkrétan Belarusz és Oroszország) határolja. A két gazdasági-politikai tömb közé ékelődött ország olyan helyzetbe került, mintha tőlünk azt kérdezték volna néhány évtizeddel ezelőtt, hogy a nyugati vagy a keleti határunkra húzzuk fel a vasfüggönyt? A nyugati demokráciákat, vagy a Romániában élő magyarokat zárjuk el magunktól?
A Szovjetunió béklyójából alig két évtizede szabadult ukránok számára az EU a szabadságot és a demokráciát jelenti, viszont ha ezt az utat választják, komoly nehézségeik lesznek. Putyin minden bizonnyal nem nézné jó szemmel a változást, és részben az energiaárak emelésével, részben vámemeléssel (Oroszország az első számú felvevőpiac az ukrán ipar számára) könnyedén térdre kényszeríthetné Ukrajnát. A másik út sem egyszerűbb: sokakban élénk emlékként él még, milyen volt legutóbb az oroszok kezdeményezte unióhoz tartozni.
A tüntetések egészen január végéig békések maradtak a Majdanon. Januárban a hatalom olyan törvénymódosításokat eszközölt, amelyek korlátozták a gyülekezési és szólásszabadságot, és ezzel jogilag ellehetetlenítették a tiltakozásokat. Az illegalitásba kényszerített tüntetések feloszlatása nem sikerült: a Majdanon barikádokat emeltek, több középületet, köztük a kijevi városházát is elfoglalták. Február közepére az ellenzéki pártok és az elnök egyezséget kötöttek: Janukovics amnesztiát ígért a politikai foglyoknak, a tüntetők pedig kitakarították és visszaadták az elfoglalt közintézményeket.
Miután ezzel a gesztussal Janukovics eloszlatta az ellenzékiek gyanakvását, utcára küldték a Berkutot, a magyar TEK-hez hasonlítható, tehát a rendőrségtől és a hadseregtől elkülönülten működő különleges egységeket. Ekkor robbantak ki az utcai harcok, amelyben mindkét oldal éles lőszerekkel küzdött.
Az elmúlt napokban a közösségi oldalakon terjedtek a történetek a Majdanon küzdőkről. Kézről-kézre járt annak a lánynak videóüzenete, aki a tüntetők motivációjáról beszél. Ugyanígy a közösségi oldalakon terjedt el annak a nőnek a története, akit háton talált egy hanggránát, életét pedig annak a jó minőségű hátizsáknak köszönheti, ami tompította a detonációt. Szintén a csodával határos módon maradt életben a mindössze 21 éves Olesya Zhukovskaya, aki a vöröskereszt színeiben önkéntesként segített a sérültek mentésében, és akit egy mesterlövész talált el a torkán. A találat után Twitteren osztotta meg a világgal, hogy haldoklik; aztán másfél nappal később ugyanitt adta hírül, hogy egy életmentő műtét után magához tért.
Ez volt az a pillanat, amikor már nem számított, hogy a tüntetéseket kiváltó politikai vitában Janukovicsnak vagy az ellenzéknek volt-e igaza. Amikor a demonstrálókra éles lőszerrel támadnak, amikor a háztetőkről mesterlövészek szedik le a tehetetlen célpontjaikat, amikor a sebesülteket ellátó vöröskeresztes önkénteseket is egymás után érik a célzott lövések, akkor a vérontás felelősei számára nincs mentség. A Belügyminisztérium azzal igyekezett hárítani a felelősséget, hogy a tüntetőket neonáci terroristának állította be. Tagadhatatlan, hogy a tömegben valóban voltak neonáci szervezetek tagjai és futballhuligánok, ám a skála ennél sokkal színesebb: tinédzserek és nagyszülők, baloldaliak és jobboldaliak, ukránok és oroszok, vidékiek és kijeviek küzdöttek a maguk igazáért. A BBC tudósítója élő adásban kérdezte meg egy 16 éves lánytól, hogy mit keres a Majdanon, mire ő azt felelte: „a hazámról van szó, itt a helyem”.
Miután az ellenzéki pártok péntek délután megegyezést írtak alá Janukoviccsal, újra összeült az Országgyűlés. Szombaton amnesztiát hirdettek, kiengedték börtönéből a megbukott elnök politikai ellenfelét, Julija Timosenkót, és megfosztották hatalmától Viktor Janukovicsot. Ukrajna számára véget ért egy fejezet – és vele együtt remélhetőleg a vérontás is; az igazán nehéz küzdelmek azonban még csak most kezdődnek.




