Az 1814. április 6-án Székesfehérváron született, az Operaházat és a Várkert bazárt tervező építész emlékére egész délelőtt az építészettel foglalkoztak az Iparisok szombaton. A fiataloknak a híres épületekkel kapcsolatos előadások, filmvetítések mellett a lélek és test építésére is lehetőségük volt. Mi Irányi László igazgató csoportjához csatlakoztunk, akik az iskola épületének történetével és titkaival ismerkedhettek meg.
Az épületegyüttes első részei – a Szentirmay József tervezte neogót stílusú Regina Mundi templom és a mai Szilágyi iskola Dózsa úti szárnya – a XIX. század második felében készültek el, hogy az 1860-ban Ranolder János veszprémi püspök által Veszprémbe hívott angolkisasszonyok rendjének központja legyenek. A Mary Ward által 1609-ben alapított rend fő célja az okatás, így a veszprémi létesítményüket is elemi lányiskolaként működtették.
Később aztán polgári iskolával és tanítóképzővel bővítették az intézményt, és csakhamar kinőtték az 1860-as években birtokba vett épületet, szükségessé vált a bővítés. Soóky Karolina rendvezető irányítása alatt a '80-as évekre elkészült a mai portáig húzódó szárny, amelyben napjainkban a tanári helyiségek és az Ipari „keskeny folyosója” található. Ebben az épületrészben szállásolták el az iskola bentlakásos tanulóit. 1904-ben 120 ezer korona értékben épült fel a mai főhomlokzat, amihez 1929-ben Ghimessy Mária tornatermet építtetett.
A második világháború után az egykori Sancta Maria intézet helyére a mai Ipari költözhetett 1950-ben, és ettől kezdve már ennek az intézménynek az igényei szerint folytatódott az épületegyüttes bővítése. 1959 és 61 között megépült a laborszárny, és ekkoriban alakították át lakásból tanteremmé az iparisok által csak akváriumnak nevezett helyiséget is, amely az egykori internátusi épületrészhez, az akkor épp fiúkollégiumként működő keskeny folyosóhoz csatlakozott. 1983-ban épült meg a híradástechnikai épület, majd tíz évvel később az addig lapos tetős laborépület tetőterét beépítették, itt ma számítástechnika-termek működnek.
Az épületegyüttesen évtizedek óta két intézmény, az Ipari és a Szilágyi iskolák osztoznak. Az egykor összetartozó épületeket összekötő folyosókat elfalazták, ennek nyomai a mai napig megtalálhatók mindkét oldalon. Ráadásul a határok időnként változnak, időnként elbontják a válaszfalakat, és máshol húzzák fel őket újra – az elmúlt években a Szilágyihoz kerültek át így tantermek.
Szombaton a projektcsoportba jelentkező diákok nemcsak az épület történetét ismerhették meg, de az iskola eldugott, ritkán látható zugait is bejárhatták: Irányi László idegenvezetésével még a padlásokat is felkereshették.