Ha az elején kezdjük el olvasni a Bibliát, mindjárt az első lapon nem kis nehézségbe ütközünk. Olyan szövegrésszel találkozunk ugyanis, ami a világ teremtését mutatja be – úgy, ahogyan az a mi felfogásunk szerint biztosan nem lehet igaz. Mindjárt az első lapon hazudna a Biblia? Vagy hemzsegnek benne a tárgyi tévedések? Vagy van olyan szempont, ami segít megértenünk valamit e 2500 éves szövegből?
Pont e kezdeti nehézségmegoldásában segítenek az előző részben bemutatott „hidak”: Ami közvetlenül,első ránézésre többé vagy kevésbé értelmetlennek tűnik, az ezek segítségévelvilágossá válik. Ha a történelem (és a mai természettudományok) szempontjábólközelítünk, megállapíthatjuk, hogy az itt leírt világkép nehezen egyeztethetőössze a mi világról alkotott felfogásunkkal. E szövegrész azonban bemutatja,hogy két és fél évezreddel ezelőtt hogyan látták eleink a világot. Ők még laposkorongnak gondolták földünket, amelyet minden irányból víz vesz körül. E laposkorong felett egy szilárd kupolaként helyezkedik el az égbolt, amely fölöttszintén víz található – amikor megnyílnak e kupolának, azaz az égnek acsatornái, akkor esik az eső. Ezen a boltozaton különféle világító elemekhelyezkednek el: a Nap, a Hold és a csillagok. Ezek elsődleges célja nem a fénykibocsátása, hanem az idő mérése, meghatározása. A föld alatt található azalvilág, az égbolt felett pedig az Isten trónja. Az egész tehát olyan, mint egy hatalmas „terrárium”, amelyben együtt élnek növények, állatok és emberek.
A Biblia első lapjai azt mutatják be, hogy hogyanképzelte el az ókori ember ennek a világnak a keletkezését: Isten az első háromnapon különböző ellentétes dolgok elválasztásával teremti meg az élettereket,majd a második három napon benépesíti azokat: Először is elválasztja avilágosságot a sötétségtől, aztán az égbolttal a „lenti” és a „fenti” vizeket,majd pedig a vizektől a szárazföldet. A növényeket akkoriban nem tekintettékélőlénynek, ezért a szárazföld megjelenésével ezek is azonnal kihajtanak. Aztánbenépesíti Isten állatokkal a levegőt és a vizeket, majd pedig megteremti aszárazföldi állatokat. Végül, amikor már minden elkészül, teremti meg Isten azembert. Talán már első olvasásra is feltűnik, hogy ez a szöveg több mint egyleírás: a napok sora és a refrénszerűen elhangzó „értékelés” (látta Isten, hogyjó) szép ritmust ad ennek a szövegnek. Egy költeménnyel van tehát dolgunk, amia teremtett világ szépségét énekli meg. Különösen is most tavasszal, amikor mindenújra éled, kapcsolódhatunk be ebbe a rácsodálkozásba: A világ szép, a benne lévő dolgok pedig alapvetően jók.
Ha a zsidó, illetve a keresztény vallás alapjairakérdezünk, itt találkozunk azzal a gondolattal, hogy ez a világ nem csupán a„vak véletlen” terméke, hanem egy nála nagyobb, egy Isten jól megtervezettalkotása. Találunk aztán néhány alapvető fontosságú kijelentést az emberrelkapcsolatban is: Az első – számunkra szinte természetes – gondolat, hogy azember a „teremtés koronája”, az a lény, aki megpróbálja uralma alá hajtani avilágot. Az eredeti (héber) szövegben az itt említett uralkodás azonban magábanfoglalja a felelősséget is: Az ember felelős azért, hogy mit kezd a föld és avilág javaival. Korunk természetvédelmi törekvéseinek is megtalálhatjuk itt abibliai alapjait. Másodszor az ember úgy jelenik meg, mint Isten képmása, mintegy olyan élőlény, aki magában hordoz valami igazán istenit. Az elmúltévszázadokban színes gondolatok születtek azzal kapcsolatban, hogy mitjelenthet ez számunkra a hétköznapokban. Harmadszor: az ókorban szinteegyedülálló gondolat a férfi és a nő egyenrangúsága. Nem alárendelt viszonybanjelennek meg, hanem együttlétükben élik meg azt, hogy Isten képére teremtettek.Végül már a kezdet kezdetén kijelöl Isten egy ünnepnapot: rámutat arra, hogy az emberi élet lényege az ünneplés, nem csupán a munka.
Amikor pedig mint Szentírást olvassuk a Bibliát, afenti pontokat mélyíthetjük el Istennel való személyes kapcsolatunk értelmében.Saját magunkat is megtalálhatjuk ebben a költeményben, mint azt a valakit, akitIsten teremtett céllal és feladattal, az Ő képére és hasonlatosságára: rámbízta tehát, hogy „képviseljem” őt ebben a világban. Emberi életemet sem csupánvéletlenszerű biológiai folyamatoknak köszönhetem, hanem Valakinek, akinek eztaz életet megköszönhetem, aki e véletlenek által személyesen engem teremtett.Ráadásul a héberben az a bizonyos kezdet nem csupán időbeli kezdetet jelent,hanem jelenti mindennek az eredetét, fenntartó lényegét. Életem minden napja, mindenpillanata annak köszönhető, hogy Isten akarja, hogy legyek – sőt, Őgyönyörködik a létemben, rám is igaz e költemény refrénje: „Látta Isten, hogynagyon jó mindaz, amit alkotott.” Minden emberi hiba és gonoszság mélyén ott rejtőzik emberségem mélyén a jóság és az arra való törekvés.
Bár a világ teremtését bemutató költemény nem felelmeg a mi világképünknek, mégsem feltétlenül kell azt állítanunk róla, hogytéves, vagy hibás leírás került bele a Bibliába. Egy régi kultúra bölcsességét tükrözi, amelyben örök értékekkel, Isten örök mosolyával találkozhatunk.
Teremtés könyve 1,1-2,4
Ter 1 ,1 Kezdetkor teremtette Isten az eget és a földet. 2 A föld puszta volt és üres, sötétség borította a mélységeket, és Isten lelke lebegett a vizek fölött. 3 Isten szólt: „Legyen világosság”, és lett világosság. 4 Isten látta, hogy a világosság jó. Isten elválasztotta a világosságot a sötétségtől. 5A világosságot nappalnak nevezte Isten, a sötétséget pedig éjszakának. Azután este lett és reggel: az első nap. 6 Isten újra szólt: „A vizekközepén keletkezzék szilárd boltozat, és alkosson válaszfalat a vizek között.” Úgy is lett. 7 Isten megalkotta a szilárd boltozatot, és elválasztotta vele a boltozat fölötti és a boltozat alatti vizeket. 8Isten a boltozatot égnek nevezte. Erre este lett és reggel: a második nap. 9Isten ismét szólt: „Gyűljenek össze az ég alatti vizek egy helyre és emelkedjék ki a száraz.” Úgy is történt. 10 Isten a szárazat földnek nevezte, az összefolyt vizeket pedig elnevezte tengernek. Isten látta, hogy ez jó. 11Akkor megint szólt Isten: „Teremjen a föld zöldellő növényeket, amelyek termésthoznak, és fákat, amelyek magot rejtő gyümölcsöt teremnek a földön.” Úgy is lett. 12 A föld zöldellő növényeket termett, amelyek termést hoznakfajuk szerint, és fákat, amelyek gyümölcsöt érlelnek, amelyben magvak vannak, a fajtának megfelelően. Isten látta, hogy ez jó. 13 Este lett és reggel: a harmadik nap. 14 Akkor megint szólt Isten: „Legyenek világító testek az égbolton, s válasszák el a nappalt az éjszakától. 15Ezek határozzák meg az ünnepeket, a napokat és az éveket. Fényeskedjenek az égbolton, s világítsák meg a földet.” Úgy is lett. 16 Istenmegteremtette a két nagy világítót. A nagyobbik világítót, hogy uralkodjék anappalon és a kisebbik világítót, hogy uralkodjék az éjszakán, s hozzá még a csillagokat is. 17 Isten az égboltra helyezte őket, hogy világítsanak a földnek, uralkodjanak a nappal és az éjszaka fölött, 18s válasszák el a világosságot meg a sötétséget. 19 Isten látta, hogy ez jó. Este lett és reggel: a negyedik nap. 20 Isten szólt: „A vizekteljenek meg élőlények sokaságával, az égen, a föld felett pedig röpködjenek madarak”. Úgy is történt. 21 Isten megteremtette fajtájuk szerint anagy tengeri állatokat és mind az élőlényeket, amelyek mozognak, vagy a vízbenúszkálnak. És a röpködő madarakat is, ugyancsak fajtájuk szerint. Isten látta, hogy ez jó. 22 Isten megáldotta őket és így szólt: „Legyetektermékenyek, szaporodjatok, töltsétek be a tengerek vizét, s a madarak is szaporodjanak a földön.” 23 Este lett és reggel: az ötödik nap. 24Aztán szólt Isten: „Hozzon elő a föld élőlényeket fajuk szerint: háziállatokat, csúszómászókat és mezei vadakat fajuk szerint.” Úgy is történt. 25Isten megteremtette a mezei vadakat fajuk szerint, a háziállatokat fajukszerint és az összes csúszómászót a földkerekségen, fajonként. Isten látta, hogy ez jó. 26 Isten újra szólt: „Teremtsünk embertképmásunkra, magunkhoz hasonlóvá. Ők uralkodjanak a tenger halai, az égmadarai, a háziállatok, a mezei vadak és az összes csúszómászó fölött, amely a földön mozog.” 27 Isten megteremtette az embert, saját képmására, az Isten képmására teremtette őt, férfinek és nőnek teremtette őket. 28 Istenmegáldotta őket, Isten szólt hozzájuk: „Legyetek termékenyek, szaporodjatok,töltsétek be a földet és vonjátok uralmatok alá. Uralkodjatok a tenger halai, az ég madarai és minden állat fölött, amely a földön mozog.” 29 Azutánezt mondta Isten: „Nézzétek, nektek adok minden növényt az egész földön, amelymagot terem, és minden fát, amely magot rejtő gyümölcsöt érlel, hogy táplálékotok legyen. 30 A mező vadjainak, az ég madarainak smindennek, ami a földön mozog és lélegzik, minden zöld növényt táplálékuladok.” Úgy is történt. Isten látta, hogy nagyon jó mindaz, amit alkotott. Este lett és reggel: a hatodik nap. 2,1Így készült el a föld és az ég minden bennelevővel együtt. 2 Istena hetedik napon befejezte művét, amit alkotott. A hetedik napon megpihent munkája után, amit végzett. 3 Isten megáldotta és megszentelte a hetedik napot, mert azon megpihent egész teremtő munkája után. 4 Ez a története az ég és a föld teremtésének, ahogy az lefolyt.
(A szöveg a Szent István Társulat által 2006-ben kiadott Bibliából származik)
(Olvasóink figyelmébe: a jövő héttől bibliatörténeti rovatunkat átláthatóbb, egységesebb formában láthatják)
