A torony, melynek helyén egykoron takaros házak sorakoztak, mára 62 méterrel emelkedik fejünk felé, és megannyi viccnek, legendának és történetnek ad ihletet napjainkig. A fiatal nemzedék már csak szüleitől tudja, hogy a tetőtér egykor elegáns szórakozóhelynek adott otthont, az idősebbek elbeszéléseiben pedig az építést kezdeményező elvtárs szavai köszönnek vissza, aki a rendszer szorgos hangyájaként egy helyett rögtön két mesterséges kilátó felépítését szorgalmazta.
Munkatársainkat az épület gondnoki irodájában Ács Gyuláné közös képviselő köszöntötte, de mielőtt a liftbe beléptünk, figyelmeztetett minket. A látvány sokba kerülhet, ugyanis odafent elég egy szellő, melynek hátán értékeink, vagy akár mi magunk is a mélység feneketlen gyomrának alján végezhetjük.
Akik végigsétálnak a Kossuth utcán
Rövid vertikális utazás, majd az utunkat álló rácsos ajtók és lépcsők leküzdése után elénk tárultak a város háztetői. "Néhány évtizede innen még a Balatont is látni lehetett! Mind a kettőt!" - mondta nevetve a közös képviselő. Értetlen arckifejezésünk láttán tette csak hozzá, hogy a toronyból nem csak a magyar tengerre nyílt panoráma, hanem a ház lábánál, a mai posta helyén üzemelő, Balaton névre keresztelt italozó is boldogan mosolygott a nézelődőre. A kilátással még a felhőtakaró elrejtő gondoskodása ellenére sincs gond, szép időben viszont csak a horizont szab határt a messzeségnek. A várpalotai Tési-domb ilyenkor csak parasztköpésnyi távolság a magasból, állítólag még a házak ablakait is látni. Aki pedig igazán kíváncsi, még azt is meglesheti, hogy mi történik a szomszédos megyeszékhelyen, Székesfehérváron.
Vár a munka, egyszer a szerkesztőségbe is vissza kell érni (SZMT székház)
Utunk végeztével a végtelen lépcsőházon át leszálltunk ismét a földre, hogy a fent készült képekben olvasóink is gyönyörködhessenek. A történet azonban még folytatódik, tavasszal átnézünk Fehérvárra is...
