Köztük volt Csenge, Abigél, Kíra és Ádám is: őket a színjátszó táborban választotta ki szakmai vezetőjük. A Talentum táborban Fekete Kata színész-drámapedagógus vette őket szárnyai alá, és a tehetséges gyermekek elmondásuk szerint rengeteg önbizalommal, képzelőerővel és szép gondolatokkal gazdagodtak a négy nap alatt.
Színésznő szeretnék lenni – jelentette ki Abigél, aki Zalaegerszegről érkezett a zánkai táborba, Csenge pedig arról beszélt, hogy, bár nagyon szereti a színházat és csodálja a színészeket, nem akar a világot jelentő deszkákra állni, de az első diplomája megszerzése után kipróbálná magát ebben a szerepkörben is. A komoly, nagyon okos kislány biofizikusnak készül. – Mint tudjuk, minden mindennel összefügg, így akár mindkét szakmában is helyt állhat – vetette közbe Fekete Kata, és hozzátette: – Arról beszélgettünk, hogy mindaz, amit itt elsajátíthatnak a gyerekek, az élet számos területén hasznossá válhat számukra. Minden, ami önismeretről, beleérző képességről, csapatmunkáról szól, arra tanítja őket, hogy vállalják önmagukat, egyéniségüket, vagy akár komolyan kiálljanak egy fontos ügy mellett.
Kata elmesélte azt is, milyen gyakorlatok segítségével tanulják mindezeket a gyerekek. – Tegnap egy csodálatos négysoros vers alapján dolgoztunk, amelyet Li Taj Po kínai költő írt: „Széthúzza gyöngyös függönyét a lány. Kinéz az ablakon. Oly halovány. Egyszerre fényes könnye megered. Jaj, kit szeret?” Ez annyira szép, mindnyájan megérintődtünk általa – emlékezett vissza. A gyerekeknek helyzetgyakorlatokat kellett megoldaniuk: először némán, majd szöveggel játszották el a verset, aztán történeteket írtak hozzá…mindannyian egy nagy időutazásban voltunk. Csenge elvitt bennünket abba az időbe, amikor még szervezett házasságok voltak, és nem lehetett ellentmondani az atyai szónak, Abigél története a II. világháború időszakába helyezte a vers sorait, amikor a férfiaknak el kellett hagyniuk a családjukat, és a nők egyedül maradtak, Ádám tragikus sorsú, társadalmi, anyagi különbözőségek miatt elválasztott szerelmespár, Kíra pedig egy szomorú véget ért gyermekkori szerelem történetét gondolta bele a versbe.
– Fantasztikus dolog tehát, hogy mennyi történet van négy sorban – emelte ki végül a színésznő. Olyan szépen játszott mindenki, hogy igazi színházi pillanatokat éltünk meg együtt. Minden perc egyedi volt és megismételhetetlen, és minden történet végén gazdagabbak lettünk, megszületett a katarzis. A színház lényege – amelynek megismerésében a gyerekeket a Talentum Program segíti –, hogy saját lelkünk üzenetét más emberek számára át tudjuk adni, gyógyítsunk vele és örömöt okozzunk általa.
