A kultúra mindannyiunk közös ügye. Így kell lennie! Így kéne lennie! Otthon, az iskolában, a munkahelyen, az utcán, minden közösségi térben. Mégis talán erről beszélünk a legkevesebbet. Minden fontosabb. Amikor vezetőink, politikusaink beszélnek, nem jutnak el a kultúráig, a gazdaság, egyebek mindig fontosabbak, ami persze elfogadható is, hiszen erős gazdaság nélkül nincs erős kultúra sem, és akkor hiába ez a rengeteg óriási tehetség hazánkban.
Amikor egy internetes média-felületet megnyitunk, sokszor nem is találunk linket a kultúrához. Esetleg az életmód-, a bulvár-, az időjárás-oldal után. Még a legszínvonalasabb portálokon sem. Mitől is van ez? Nehezen értjük, nem akarjuk elfogadni, akik az életünket tesszük a kultúrára, a színházra, a művészetekért rajongunk. Persze ez érzékeny világ, talán nehezebben kezelhető - ugyanakkor nem lehet könnyen elsajátítani, megenni, lenyelni, elfogyasztani, aprópénzre váltani, bár látjuk, sokan visszaélnek vele, és megélnek fél tehetséggel is.
Bízom abban, hogy a 2015-ös esztendőben még meggyőzőbbek leszünk, fel tudjuk hívni a figyelmet magunkra, hiszen az a szeretet, amelyet már meglévő nézőink tanúsítanak irántunk, hitet adnak, biztatnak, hogy egyre előre tekintsünk. Sok minden rajtunk múlik! Jó lenne összefogni továbbra is, példát mutatni, társakra találni ebben az évben is, hiszen Veszprém szereti a kultúrát, a művészeteket, sok barátunk van, és ez nagyon jó érzés.
A Veszprémi Petőfi Színháznak nagyon jó híre van a városban, a szakmában, országosan is. De ahogyan a színpadon is a királyt a környezete "játssza el", úgy a színház is akkor kerül méltó helyére, ha azok fejében is az őt megillető helyen van, akik döntenek felőle. A fenntartó önkormányzat 2014-ben is kiállt színháza mellett, amikor nagy szüksége volt rá, bizakodom hát, hogy ebben az új évben már eleve megerősít bennünket, hogy teljesíthessük küldetésünket. A színház súlyát, rangját meghatározza, hogy mennyire erős, szilárd talajon működik, mennyi figyelmet kap a városi honlapokon, felületeken, gondolkozásban, a költségvetésben, mennyire világos a színház felelőssége mindenki számára. Nekünk a nagy zajban, zűrzavarban, őrült rohanások között kell felmutatnunk valami szépet és jót, elérni a szívekhez, lelkekhez, és felmutatni a csillagokra.
