Miközben néhány centi hó képes káoszt okozni a magyar utakon, úgy tűnik a nálunk jóval havasabb európai és észak-amerikai államokban a méteres hótakaró meg sem kottyan a helyieknek. Mi a titkuk?
Röviden: tapasztalat és a pénz.
Azok a kanadai nagyvárosok, amelyeknek gyakran kell megküzdeniük nagy mennyiségű hóval, költségvetésükben komoly összegeket fordítanak erre a célra, nem is beszélve a mozgósítható emberi erőforrásokról: egy-egy nagyobb hóvihar idején több ezer munkás váltja egymást, a munka napi 24 órában zajlik.
Montréal évente átlagosan 225 cm havat kap, melynek eltakarítása nagyjából 160 millió kanadai dollárt emészt fel (ez valamivel több, mint 36 milliárd forint). Országosan úgy 1000 milliárd dollárral (~227 milliárd forint) számolnak erre a célra. A magas költségek oka az, hogy nem elég az utakról letakarítani a havat, mert egyfelől a rengeteg hó a városokban nem fér el az utak mellett, másrészt ekkora mennyiség esetén az olvadás újabb problémákat okozna.
Olvadó hólerakó a finn Tampere közelében
Az összegyűjtött havat tehát teherautókkal szállítják a városokon kívül található hólerakó helyekre. A művelet méreteit érzékelteti, hogy Helsinki utcáiról 2009/10 telén 210 ezer teherautónyi havat szállítottak el, ami összesen 3 millió köbmétert tett ki.
Hogy a nagyobb városokban milyen régóta bevett gyakorlat ez a megoldás, azt talán az alábbi, 1908-as New York-i fotó illusztrálja a legjobban.
Az elszállítás persze csak az egyik megoldás. Néha pont az ellenkezője történik: nem akadályként, hanem eszközként tekintenek a hóra. Tom Babin a Calgary Herald hasábjain számolt be finnországi, egészen pontosan Oulu városában szerzett tapasztalatairól. A városba érkezve döbbenten tapasztalta, hogy a kerékpárutak fehérek, nem takarították, nem sózták le őket, ahogy azt Kanadában teszik. A finnek inkább hóból egy tömör réteget építettek az útvonalakra, ami az egész telet kibírja. Ha friss hó esik, azt könnyen el lehet söpörni erről a rétegről. Ha pedig túlságosan elvékonyodik, el lehet távolítani, mielőtt kásává olvadna. A tömör hó nem csúszik, a gyalogosok és a kerékpárosok is könnyedén tudnak közlekedni rajta.
Ahhoz, hogy ez működjön, persze kell az is, hogy a hőmérséklet egész télen kiszámíthatóan fagypont alatt maradjon. Erre épít egy Svédországban használt módszer is: ők homokból és forró vízből készítenek sarat, és azzal öntik fel a kerékpárutakat, járdákat. Amikor a massza megfagy, smirglipapír-szerű felület jön létre, ami sokkal tartósabb síkosságmentesítő, mint a só vagy a bazalt.
A fentiekből is látszik, hogy a hómentesítés költséges és tervezést igénylő feladat, így nem tehetünk mást, mint bízunk a Magyar Közút munkatársainak munkájában. Illetve valamit azért mégis tehetünk a biztonságos közlekedés érdekében: csak a télre felkészített járművel induljunk el otthonról, ha pedig gyalogolunk, vegyük komolyan a jég vastagságára vagy a tetőről lezúduló hóra figyelmeztető jelzéseket!
