A betont.
Persze az a régi beton még nem olyan volt, mint amit ma használunk. A rómaiak betonja két évezredet is átvészelt, földrengéseket és áradásokat álltak ki az épületeik - a modern beton kevésbé időtálló.
De vajon mi a rómaiak betonjának titka?
A vulkanikus kőzetek.
Kutatók Traianus vásárcsarnokának és több más, birodalom-korabeli épület összetételét vizsgálták, hogy reprodukálhassák a római betont. A recept egyszerű: meszet, vizet és a Pozzuoli-térségből származó vulkáni hamut kevertek össze.
A tudósok már korábban is tisztában voltak vele, hogy a rómaiak betonja rendkívül kemény volt, azt azonban nem értették, mitől? Miután elkészítették a betonöntetet és hagyták megkeményedni, röntgenvizsgálatnak vetették alá. Rájöttek, hogy a betont sűrűn átszövik a strätlingit nevű ásvány lemezszerű kristályai.
Kémiarajongók kedvéért:
Ca2Al[(OH)6AlSiO2-3(OH)4-3]·2,5(H2O)
Ezek a kristályok megakadályozzák a habarcsban a mikroszkopikus méretű repedések elterjedését, ami a modern beton rövid élettartamának fő okozója.
Utóirat: ha már megidéztem a Monty Pythont, következzen a jelenet, ami még a római betonnál is időtállóbb:
