Az 1986-os Last Christmas a világ legfurább karrierjét futotta be a karácsonyi dalok kategóriájában: miközben azt várnánk az ünnepi slágerektől, hogy pozitív érzéseket váltsanak ki belőlünk, a Wham! zenéjét nagyjából mindenhol gyűlölik.
Magyarországon elsőként talán Bochkor Gábor tiltotta ki a dalt a műsorából még 15 évvel ezelőtt, az akkor fénykorát élő Bumerángban az adventi időszakban visszatérő poén volt, hogy a Last Christmast soha, semmilyen körülmények között nem teszik adásba.
A britek azóta bebizonyították, hogy nem csak Bochkor irtózik a daltól. Idén a közösségi média egyik felkapott hívószava volt a #Whamageddon: a játék célja, hogy minél tovább tudd elkerülni a Last Christmast. A játéknak még külön honlapot is létrehoztak, ahol leírták a szabályokat: december 24. éjfélig kell elkerülni a dalt, de csak az eredeti verziót, a feldolgozások nem számítanak. Aki belefutna a Wham-nótába, az a közösségi médiában a #whamageddon hashtaggel adhatja hírül, hogy mikor, hol, milyen körülmények között „esett el”.
A kezdeményezést meglepően komolyan vették a britek: több száz kocsmát garantáltan Last Christmas-mentes övezetté nyilvánítottak (hogy a tulajdonos ízlése miatt, vagy azért, hogy a Whamageddon-játékosokat becsalogassák, az más kérdés), de még a közszolgálati média fiataloknak szóló szórakoztató rádióadója, a BBC Radio 1 műsorvezetői is házi versenyt hirdettek, amit az veszített el, aki elsőként adásba tette a zenét.
A jelenség azért is furcsa, mert a karácsonyi dalok jellemzően – már csak a téma miatt is – automatikusan kedvenccé válnak. És ha már ennyi karaktert pazaroltunk a legnépszerűtlenebbre, emlékezzünk meg a megunhatatlan darabokról is: pontosan 200 éves ugyanis a Stille Nacht, vagyis a Csendes éj. 1818. december 24-én adták elő először, az osztrák Franz Xaver Gruber iskolamester komponálta a helyi fiatal pap, Joseph Mohr szövegére egy Salzburg közeli kis faluban. A Stille Nacht mémként terjedt: 1819-ben már az osztrák és az orosz uralkodó udvarában is énekelték, húsz éven belül pedig a német nyelvterület (ami akkoriban Európa nagy részét lefedte) kedvelt és közismert ünnepi énekévé vált.
