– Mi a kínai orvoslás, miben más a nyugatinál?
– Egy olyan több ezer éves rendszer, amiben elkerülhetetlenül benne van a kelet bölcsessége, világnézete, kultúrája, művészete, minden, amit a kínai gondolkodók a hosszú évezredek alatt kikristályosítottak a világról, annak megfigyelésén keresztül: A Jin és a Jang, az Öt Elem, amiknek nyilván van egy misztikus, de van egy egészen racionális aspektusa is, hiszen a teremtett világon minden felosztható ezen kategóriák szerint.
Ezt a kínai orvoslás is így kezeli, és használja fel mind a diagnózis-alkotáskor, midn pedig a terápia során. Ez egy olyan átfogó orvosi rendszer, ami praktikus, gyakorlatorientált, és ami még benne számomra nagyon fontos, hogy bizonyos helyzetekben átlépi a racionalitás falait, amit mi, nyugati emberek sokszor idegenül és gyanakodva tekintünk.
Emberközpontú, és egészében tekinti az embert, mint az univerzum szerves résszét, nem ragad ki részeket, hanem összekapcsol tüneteket, diagnózisokat, és lehetőség szerint igyekszik megelőzni a nagy betegségeket. És amiben még más a mi orvoslásunkhoz képest, az az analógiás jellege, ami a keleti ember gondolkodásának sajátja.
Ez azt jelenti, hogy összeköt olyan jelenségeket, tüneteket, amiket nem biztos, hogy mi itt nyugaton összefüggésében úgy látnánk, ahogyan arra a régi kínaiak képesek voltak.
Hamvas Béla szavaival élve ez számomra a „csoda-atmoszféra”. Természetesen nem azt várom a hozzám érkezőktől, hogy higgyenek benne, mert ez nem bűvészkedés, hanem egy orvosi rendszer, ami ugyanakkor olykor átlépi a ráció szigorúan vett határait.
Maga a kínai orvoslás a kelet egyik nagy orvosi rendszere. Hasonlóan a mi nyugati orvoslásunkhoz, ez is egy komplex, átfogó, és számos dolgot magába ölelő tudomány, ugyanakkor gyökerei máshonnan erednek. Legelterjedtebb nyugaton a tűterápia, az akupunktúra, de ide tartozik a gyógynövénytan, ami valahol megfeleltethető a mi gyógyszertanunknak, továbbá ide sorolható a dietetika, a Qi Gong mozgásgyakorlatok és a kínai masszázs, a Tui Na nagyszerű rendszere is. Sajnos - é nagy bánatomra - a legtöbb gyógynövény és a belőlük előállított készítmények nálunk nem szerezhetők be, ami erősen meg is nehezíti a gyógyító munkát.
– Miért lett a rendelő neve Napok fája?
Szerettem volna utalást Kínára, viszont nem szerettem volna közhelyes dolgot. Az elnevezés egy régi kínai mítoszhoz kötődik. Maga a napok fája egy ’axis mundi’, egy világtengely, aminek lényege: kapcsolat Ég és Föld között. A kínai filozófia és orvoslás egyik alapköve, hogy az Ég és a Föld között harmadikként ott az ember, aki ezek szüntelen hatása alatt áll. Ezen folyamatos hatások között kell a saját harmóniánkat megélnünk, megteremtenünk.
– Hogyan változtatta meg a kínai orvoslás anno egyetemen elsőéves fiatalember elképzelését a gyógyításról? Mit gondol ma az orvoslásról?
– Másnak tulajdonítok most jelentőséget, mint akkor, felfigyelek olyan tünetekre, amik korábban kevésbé tűntek lényegesnek. Nagyon fontos a betegségek mögött megbúvó lelki háttér. Ez nagyon sokszor elkerülhetetlen, és nagyon gyorsan elő is kerül a rendelőben, akár már a diagnózis felvétele alatt. Bár ebben is sokat változik a szemlélet, a nyugati orvoslás még mindig nem tulajdonít akkora jelentőséget a lelki okoknak egy betegség esetében, amiben a Descartes-i örökség (test és lélek szétvlasztása) is vétkes. Talán a fiatalabb generáció már jobban elfogadja ezt a megközelítést. Sajnos a XX. század ideológiai áramlatai megpróbálták kihúzni a szellemi táptalajt az emberek lába alól, az anyag és a ráció uralmáról szóltak azok az évtizedek…
Az én célom továbbra is a gyógyítás. Az aneszteziológia nagyon szép, viszont jelentősen alábecsült orvosi szakág, pedig nagyon sok embernek segít és sokszor életet is ment. Sajnos ugyanakkor az én megélésemben a gyógyítás élménye valahogy lekapcsolódott erről, és helyébe a stressz, a túlterheltség, az elismerés hiánya lépett,
a gyógyítás nagybetűs öröme meg egészen elhalványult. A kínai orvoslás számomra ennek az örömnek az újra felfedezése.
Újra eszembe jut az az énem, aki voltam első, másodéves egyetemista koromban, amikor az évfolyamtársaimmal tisztán csak segíteni vágytunk, és alig vártuk, hogy bejuthassunk a kórtermek világába, ami ekkor még elzárva állt előttünk. A kínai orvoslásban élem meg azt az örömöt, hogy gyógyíthatok. Persze nem gyógyítható meg mindig mindenki maradéktalanul, de nagyon sok embernek lehet segíteni, és ez számomra jól eső érzés.
A célom az, hogy minél többet tudhassak, minél több tapasztalatot szerezzek, és minél több embernek tudjak a rendelőben segíteni. Hosszú távon pedig egy csapatot szeretnék felépíteni, hogy minél szélesebb körben tudjunk segíteni A hozzánk érkező pácienseknek.
