Megdöbbentő, felháborító, szívszorongató

Megdöbbentő, felháborító, szívszorongató, ami történt. Nem csupán személyes tragédia, de a kézilabda, a magyar sport, Veszprém, és Magyarország szégyene.

Marian Cozma halálára, és társainak tragikus esetére nehéz szavakat találni.

Túl a gyász keserűségén, melynek árnyéka félő hogy évekre itt marad, a tragédia lavinaszerű hatásai ma szinte felmérhetetlenek.

Veszprém BL és sportsikereire talán e percben nem is érdemes szót vesztegetni; nyilvánvalónak tűnik, hogy a kiélezett nemzetközi versenyben a trauma felmérhetetlen versenyhátrány.

Túl azon hitünk végleges megrendülésén, hogy Magyarországon ilyen egyáltalán megtörténhet, a vasárnap hajnalban történt esemény a csapat BL és sportesélyinek erodálásán túl a Veszprémi kézilabdát, annak több évtizedes eredményeit, az azokért dolgozó szakembereket, vezetőket és játékosokat, a támogatókat és a közönséget is ért csapásként kell értékelni.

A nemzetközi sportporondon is példátlan esemény a csapat „tőzsdei részvényeit” soha nem látott mélységekbe taszíthatja. A klub nehézségeit, annak tekintetében, hogy egy nemzetközi színvonalú és finanszírozás igényű terméket kell előállítaniuk, tetszik vagy nem, de kelet-európai körülmények között, az ügy csak tovább nehezítheti. A „város, melynek szórakozóhelyén meggyilkolják élsportolóit” címke, melyet – kétségünk ne legyen – látni és hallani fogunk; nehéz helyzetbe hozhat sokunkat, mindnyájunkat.

Ki engedi majd ide könnyű szívvel gyermekeit kézilabdázni? Ki akar majd nyugodt szívvel ide igazolni? Milyen hatással lesz ez a város egyébként is elnehezedő helyzetű turizmusára, és általában véve, milyen keresetlen és kéretlen foltot hagy mindez Veszprém Város hírnevén, a városunkon, melynek jó hírnevéért oly sokan oly sokat tesznek, és amelyért kevesen tettek annyit, mint a mostani esemény áldozata; a Veszprémi Kézilabda.

Egy világgazdasági és egy hazai valuta-válságtól gyötört szponzorációs világban, ahol ma minden tízszer nehezebb, mint tegnap volt, a lehető legrosszabbkor történik mindez.

Michael Phelps, egy szinte minden amerikai által megpróbált marihuána okán elvesztette három szponzorát. Tévesztés, és súlyos tévedés lenne, ha e minden szempontból nehéz helyzetben a Veszprémi klub támogatói segítő kéz helyett hasonlókon gondolkodnának; a klub (is) áldozata ugyanis a tragédiának.

Városszerte beszélik, szemtanúktól ismert, hogy a gyilkosság elkövetői a dél-Balatont rettegésben tartó romák voltak, akik egy közismert veszprémi bűnözőt kerestek, aki helyett kézilabdásainkat találták meg. Ha így van, akkor nem lehet nem beszélni a roma bűnözésről. Nem lehet nem beszélni valamiről, ami kétségbevonhatatlanul létezik. Egy társadalmi probléma ellen hazugsággal nem lehet küzdeni. A bűnözés ellen – roma és nem roma – a büntetőjog eszközeivel és a rendőrség teljes erejével, a leghatározottabb állami támogatással és kiállással kell küzdeni. És egy szociális- oktatási-kulturális kérdést (romák helyzete) nem összekeverni a Büntető Törvénykönyv minősített eseteivel.

A gyilkosság az gyilkosság.

Amikor a Passau-i polgármestert megkéselték, öt perc múlva a német rendőrség lezárta Passau-t, onnan nem lehetett kimenni. A késelőt három óra múlva elfogták, ma is börtönben ül.

A Balaton parti vállalkozók, a rendőrség és a nemzetbiztonsági szervek által közismert tény, hogy a vélelmezett veszprémi elkövetők mivel foglalkoznak; húsz éve megy mindez.

Állig felfegyverkezett bűnözőknek, késekkel bélelten nem szórakozóhelyeken, nem szabadlábon, hanem börtönökben a helyük.

Lehet, hogy nem hatszáz traffipaxot kellene az adófizetők pénzén vásárolni addig, amíg ilyen esetek megtörténhetnek. Talán nem ez a legégetőbb.

Magyarország ma mélyebben van, mint az utóbbi 20 évben bármikor. Talán soha nem volt ennyi feszültség a társadalomban a rendszerváltás óta. Mindez a békés, csendes Veszprémbe, otthonunkba is harangokat kongatva beköszöntött. Minden felelős politikai, közéleti és gazdasági erő; valamennyiünk közös felelőssége és feladata hogy mindennek megálljt parancsoljunk, mindez ellen a leghatározottabban fellépjünk.

Városunk, életünk, gyermekeink és értékeink védelmében.