A húsvéti nyúl a Mikuláshoz hasonlóan a gyermekfolklór része, amely tipikusan nyugat-európai hagyomány, azonban a kontinens keleti felében, így hazánkban is régi tradíció. A húsvéti nyúl egyes források szerint a XVI. században német területen vált a keresztény ünnepkör részévé, itt készítették az első kosárfészket és később az első édességből készült nyulat is.
Egy elmélet szerint a húsvéti nyúl egy egyszerű félreértésből került az ünnephez kapcsolódó jelképek közé. Egyes német területeken ugyanis gyöngytyúkot ajándékoztak egymásnak az emberek, annak tojásaival együtt. A gyöngytyúk német neve Haselhuhn, rövidebben Hasel. A nyúl németül pedig Hase. Egy másik elmélet úgy tartja, hogy a tojást és a nyulat már az ókorban a termékenységi szimbolumok közé sorolták. Köztudott, hogy a nyulak rengeteg utódot nevelnek fel, ezért a tavaszi napforduló idején a Föld megnövekvő termékenysége jelképének tartották. Az igazság talán sosem derül már ki, azonban az biztos, hogy a tojást hozó nyúl rendkívűl népszerű jelképévé vált a húsvétnak.
Az első húsvéti nyúl legendát az 1500-as években dokumentálták, 1680-ból származik az első történet a tojást rakó nyúlról, amit a tapsifüles a kertben rejtegetett. Hamarosan kialakult a fészkek készítésének hagyománya, melyek végül feldíszített kosárkákká alakultak, idővel pedig a hagyományos tojásokat különböző édességek és egyéb apró ajándékok váltották fel.
A húsvét ünnepe tehát több szálon kapcsolódik a tavasz megérkeztéhez és a megújulással, a termékenységgel összefonódó különböző népszokásokhoz, melyek többsége nem épült be a keresztény vallás ünnepi rítusaiba, hanem párhuzamosan, a különböző közösségek ünnepi szokásaiként maradtak fenn.