Mi inspirált titeket a filmkészítésre?
Gallai József: Szeretek történeteket mesélni, és az embereket meglepni, elgondolkodtatni. Rengeteg filmet láttam, amik közül több rendező és forgatókönyvíró is inspirált. A jó és rossz filmek egyaránt hatással tudnak lenni egy leendő filmkészítőre – nem volt ez esetemben sem másképp. Ha példát kell hozni, akkor M. Night Shyamalan „Lány a vízben” című munkáját mondanám. Tisztán emlékszem, hogy a megtekintése után két napig azt sem tudtam, hol vagyok. A végső lökést talán annak a filmnek köszönhetem.
Van-e saját stílusotok?
Elekes Gergő: Így 2015-öt írva talán mondhatjuk, hogy igen. Igyekszünk minden alkotásunkban valamilyen úton-módon megújulni, hogy a közönség ne tudjon minket egy bizonyos zsánerrel azonosítani, azonban a filmjeinkben közös elem a természet, mint „szereplő” használata, a színek változatos keveréke, a zongora-vezérelt zenei aláfestés, és a kissé melankolikus hangulat.
Mindketten szeretünk hétköznapi témákkal, magukkal az emberekkel és azok gondolataival foglalkozni. Ez meglepőnek hangozhat egy horrorfilm esetében, ám a visszajelzések alapján működőképes a dolog.
Korábbi filmjeitek közül melyikre vagytok a legbüszkébbek?
Gallai József: Rövid (Exitus, Blue Dream, Perihelion) és egész estés filmek is (Csendes változás, A meg nem érintett, Interjú, Bodom) kerültek már ki tőlünk. Jómagam mindegyikre nagyon büszke vagyok. Az összes film adott nekem valamit, amit a következőben hasznosíthattam. Mindig örömmel dolgoztam a stábtagokkal, barátokkal, és az új emberekkel. Mindezzel együtt rengeteg élménnyel gazdagodhattam. Az, hogy utóbbi munkáink, az „Interjú”, a Gergő által rendezett „Blue Dream” és a „Bodom” sűrűn szerepel nemzetközi versenyeken, számunkra külön öröm.
Milyen eszközökkel dolgoztok?
E.G.: Mivel alacsony költségvetéssel dolgozunk, így a technikai parkunk is jócskán elmarad a „nagyoktól”. Jelenleg egy tükörreflexes fényképezőgéppel készülnek alkotásaink, ami egy elérhető árú, mégis magas minőséget produkáló eszköz.
Hamar rájöttünk arra, hogy némi kreativitással mi is képesek vagyunk egy olyan képi világ megteremtésére, amire az álomgyár dollár milliókat költ el. A helyszíni hang rögzítésére egy diktafonhoz hasonló készüléket használunk, amit aztán digitálisan javítunk fel és keverünk ki. A filmek vágása, a zeneszerzés, a hangkeverés pedig mind egy darab laptopon zajlik. Olcsónak hangozhat ez így, de a végeredményen hála az égnek, nem látszik.
Van-e kedvenc filmetek?
E.G.: Ez mindig nagyon nehéz kérdés, hiszen számos kedvenc van. Főként a függetlenfilmek azok, amik megmozgatnak. Legutóbb például Jamin Winans The Frame című alkotása volt az, amitől órákig csak ültem és bámultam ki a fejemből. Kedvencem még a Sebezhetetlen, a Felhőatlasz és a Magyarországon teljesen ismeretlen Unconditional című film.
G.J.: Gyakorlatilag egyezik Gergő kedvenceivel, de én még idesorolnám Gus Van Sant, Shane Carruth mozgóképeit és James Ward Byrkit Coherence című filmjét.
Milyen terveitek vannak a jövőre nézve?
G.J.: Egy tervünk mindenképpen van, de az már több, mint terv. A Moth című filmünk jövőre készül el, mely egy mozgalmas horror-thriller lesz, történetének középpontjában a Molyember nevű lénnyel, melyet először a hatvanas évek közepén véltek látni katasztrófák közelében. A Moth forgatásán első alkalommal dolgozunk brit és amerikai partnerekkel, akikkel remélhetőleg az eddigieknél is nagyobb sikereket érhetünk el.
Gallai József rövidfilmje, a Perihelion, amely Tarsoly Beke Tamás versein alapul és egy költő festői utazását követi végig.