Molnár Gábor 1908 decemberében született Budapesten. Gyermekkora nyarait részben Csingervölgyben élő nagyszüleinél tölti. 1930-ban egy Braziliába induló őserdei bogárgyűjtő expedíció tagja. Érkezésük után társai megbetegednek és gyógyulásuk, hazautazásuk költségének fedezésére felszerelésüket, köztük Molnár fegyvereit, lőszereit is pénzzé teszik. Gábor ott marad a vadonban felszerelés és tapasztalat nélkül. Rendkívüli nehézségek között tartja fenn magát, majd egy ültetvényen vállal munkavezetői állást. Keresetéből saját vadászó-gyűjtő expedíciókat szervez. Tapasztalatait naplójában örökíti meg. A gyűjtései egy részét hazaküldi. 1932 márciusában baleset éri, mindkét szemére megvakul. Hazatér és megtanul írógépen írni, első írása 1933-ban jelenik meg nyomtatásban. Első kötete a Kalandok a brazíliai őserdőben címen jelenik meg 1940-ben.
Az emlékező összejövetelen Enyedi György akadémikus bevezetőjét Pomogáts Béla irodalomtörténész előadása követte. Ezután Török László, a veszprémi állatkert igazgatója, majd Tölgyesi József tartott előadást. Végül Sebő József mutatta be Tatai Zoltán Molnár Gábor élete, munkája című kötetét.
