Bajor Gizella regényes élete / Éjszakák magányában született "A királyné"

- Gizella királyné személyisége iránti vonzódásomra csak a tudatalattim adhat választ. Főiskolásként abban a szerencsében lehetett részem, hogy a várban tanulhattam és lakhattam. Bár a vizsgáim nagy részét Budapesten tettem le, néhány zárthelyit Veszprémben is írtam. Ilyenkor mindig találtam rá alkalmat, hogy a kilátónál magasodó szoborpárhoz odamenjek, és megérintsem Gizella királyné és István király lábát - válaszolta az írónő kérdésünkre, melyben könyvének főszereplője iránti, az interjú során is érezhető csodálatáról faggattuk.
A csodálatból évek múltán regény született, melyhez alapot a Honismereti Akadémia milleniumi nyári kurzusa adott. Az előadásokból kiderült, vajmi kevés emlék maradt ránk az államalapítás kori királynék szerepéről, így Elisabeth Faltin lázas kutatómunkába kezdett.


- Tudományos igényű összefoglalásnak indult, de nem tetszett, mert élettelen volt. Családtagjaim kritikai észrevételei nyomán aztán addig-addig alakítgattam az első 20-30 oldalt, hogy egyszer csak ott ragadtam a gép mellett - részletezte a szerző.
Szóba sem jöhetett más, mint az első királyné - mondta el -, hisz Gizella és István személyisége korabeli európai mércével mérve is kimagasló, de bármely korban, korunkban is példa értékű. A regény a királyné mindennapjait kíséri végig, a tizenegy éves lányka kézfogóján, asszonnyá érésén és anyává válásán keresztül az özvegy királyné viszontagságos életének alkonyáig. A történelmi események javarészt Kristó Gyula történészprofesszor álláspontját tükrözik. Az élethelyzeteket viszont a alkotó személyes attitűdje formálta, így az olvasó nem csak történelmi elbeszélést, hanem olvasmányos regényt vehet egyúttal a kezébe.
- Nem tudom, hogy az igazi írónők mennyiben anyák, nagymamák vagy feleségek. Nekem nem jelentett gondot a mindennapok asszonyának életét élni és a regényt írni. Az éjszakák és a szabadnapok magányában írtam, és meg kell mondjam, nem volt nehéz. Alig bírtam abbahagyni. Minden hiányzó láncszemet aprólékos gonddal szerettem volna összegyűjteni. Barátaim, ismerőseim is példás gyorsasággal derítettek fényt egy-egy bizonytalan, vagy hiányzó adatra. A könyv megszületését az a pillanat jelentette, amikor a kiadónak címezve a küldés gombra kattintottam a számítógépemen. Nos, akkor úgy sóhajtottam fel, mint amikor a fiamat kezembe adták.