Az Infusion Trióval két-három éve találkoztam először az Utcazene Fesztiválon, teljesen véletlenül. A programfüzetet böngészve kiszemeltünk magunknak egy koncerteta Fortuna udvarban, nagy lelkesen odasiettünk, és vártuk a csodát. A fiúk hangolni kezdtek, már akkor éreztük, hogy ez egy jó buli lesz. Aztán amikor bemutatkoztak, és kiderült, hogy valamit nagyon elnéztünk a programtáblában, és igazából nem erre a koncertre lettünk volna kíváncsiak, addigra már magába szippantott a zenéjük.
Farkas Izsák
A három srác elektromos hangszereken játszik – Weisz Nándor dobon, Farkas Izsák hegedűn, Simkó-Várnagy Mihály csellón. Az elektromos hangszereknek több előnye is van a hagyományos hangszerekkel szemben (ezzel persze nem arra utalok, hogy egy elektromos hegedűt bármilyen tekintetben egy Strad elé rangsorolnék, szó sincs róla) – például fülhallgatóval egy panellakásban is tudsz gyakorolni anélkül, hogy a szomszédok a Hágai Nemzetközi Bírósághoz fordulnának emberiességellenes bűncselekménnyel vádolva téged. De előnyük az is, hogy a hagyományos hangszerekkel ellentétben többféleképp is szólhatnak, könnyen torzítható a hangzásuk, és így a zenészek egyedi élményt alkothatnak.
Az Infusion Trio looperek segítségével ütemről ütemre építi fel a zenedarabokat, a trió így olyan hatást érhet el, mintha hat-nyolc-huszonakárhány fős zenekar adná elő a számokat. A csapat előadásmódja igazi unikum: teljesen elektronikusan állítják elő a zenét, mégis élőben játszanak – és amikor azt írom, hogy élőben játszanak, abban persze benne van az is, hogy a looperrel pár másodperccel korábban rögzített ütemeket felvételről játsszák vissza újra meg újra. Minden hangot, amit hallunk, ott helyben állítanak elő, még akkor is, ha azt felvételről halljuk. Zseniális technika.
A technikánál csak a fiúk ízlése és előadásmódja jobb. Ügyesen nyúlnak aktuális popslágerekhez, azt klasszikus zenével, népdalokkal vegyítik. Az egyik pillanatban még egy Maroon 5 slágert játszanak, aztán felcsendül pár ütemnyi Vivaldi, és mire felfognám, hogy mi történt, már egy metal koncerten vagyok, a hegedű pedig úgy visít, mint ahogy a legvadabb gitárosok kezében szokott a hangszer. Ha érted a zenét, érted a humort, akkor észreveszed azokat a gegeket, amikkel teleszórják az előadásukat. Egyáltalán nem veszik komolyan magukat, és mégis micsoda minőségi zenét állítanak elő!
Ha a zenének tényleg gyógyító ereje van, csak ebből a fajtából kössetek rám infúziót!
Simkó-Várnagy Mihály, Weisz Nándor
