"Negyven nap a tökéletes idő"

Mail József, a Veszprémi Főegyházmegye gazdasági helynöke lapunknak elmondta:
- Az egyháznak nagyon régi hagyománya ez a böjti időszak. A 40 nap többször megjelenik a keresztény hagyományban: a kiválasztott nép 40 napig vándorolt a pusztában, Jézus 40 napig böjtölt nyilvános működésének megkezdése előtt, Mózes negyven napig tartózkodott a Sínai hegyen és Jézus feltámadás után a negyvenedik napon ment a mennybe. Az Ószövetség szerint a negyven nap a tökéletes idő. A böjt vallásos gyakorlata a bűnbánat, a megtisztulás és a könyörgés kifejeződését szolgálja. Jelzi az embernek Isten iránt tanúsított szeretetét és az érte való áldozatvállalását. Nagyböjtben a keresztények különös figyelmet fordítanak a szegények megsegítésére is. Az egyház liturgiája szigorúan betartja ezt a böjti időszakot. Pénteken keresztúti áhítatosságok vannak és nem fogyasztanak húst. A böjtöléskor nemcsak a húst, de a szenvedélyeket is vissza kell fogni, a testi és a lelki fegyelem fontos.

Húsvéttól visszafele számított negyvenhatodik nap a Hamvazószerda. A keresztények nem tartják a vasárnapot húshagyónak, így a közbe eső hat vasárnap nem számít böjti napnak. Az őskeresztény hagyományban a hívők a vezeklés részeként hamut szórtak a fejükre. Ennek az emlékét még ma is őrzik: az előző évben megszentelt és elégetett barka hamujából a pap hamvazószerdán keresztet rajzol a hívek homlokára, miközben ezt mondja: „Emlékezzél, ember, hogy por vagy és porrá leszel!”. A hamu egyszerre az elmúlást és a megtisztulást jelképezi.