Sokan talán nem tudják, de városunkban a világítás csupán száz éves múltra tekint vissza. Veszprém az első szikrát Gombor József iparosnak köszönheti, az ő nevét és hagyatékát ma unokája őrzi. Felkerestük a nyugdíjas villanyszerelőt, aki a hosszú évtizedek munkájával formált kiállítást mindenből, ami árammal működik.
- Gombor József vagyok - mutatkozik be a mester, akinek családjában már öt generáció óta öröklődik a név. - Van itt minden. Kapcsolók, konnektorok, biztosítékok, csodálatos tárgyak - vezet körbe minket több, mint 3000 darabos gyűjteményében. Ami másnak elektronikus kacat, az számára kincs. - Alig múltam tíz, amikor édesapám egy elektromos játékkal lepett meg, és már akkor tudtam, hogy a villanyszerelés jelenti majd az életemet - osztotta meg velünk a gyűjtő. Céljai azonban kis híján meghiúsultak, amikor 14 évesen az iskolaigazgató a kéményseprő szakmát választotta neki. - Sírva futottam haza apámhoz, aki megértette, mit érzek és segített, hogy villanyszerelőnek tanulhassak az ÉDÁSZ mesterei mellett - mondta.
- Kitanultam a szakmát kívül belül, a gyűjtés pedig már jött magától. Semmit sem dobtunk ki, hisz az ács is inkább kiegyenesíti a szöget, mint újat vesz. Múltak az évek, majd azon kaptam magam, összegyűlt egy kiállításra való. A házban a szobákat is száz éves lámpákkal díszítem, a feleségemmel máig egy 1926-ban készült rádiót hallgatunk, nem beszélve a terepasztalokról és a vasútmodellekről, amiktől már takarítani is nehéz - mondta lapunknak Gombor József.
Kérdésünkre, melyben hagyatékáról kérdeztük, a mester elmondta, büszke arra, hogy Veszprémben a nagyapja volt az első villanyszerelő, és hogy a város családja közbenjárására borult fénybe esténként. - Dolgoztunk a múzeumon, templomokban, a városházán, iskolákban, óvodákban, a Szent István terem 600 kilós csillárját is mi tettük a helyére. Ha a városban sétálok és a régi házak tetejét figyelem, kevés van, ahol nem a saját, apám vagy nagyapám keze munkáját látom - osztotta meg velünk a nyugdíjas villanyszerelő.
- Már csak egy álmom van: gyűjteményem méltó helyre költöztetni. A Laczkó Dezső Múzeum és a Bakony Tájház melletti romos transzformátorház tökéletes hely lenne, sok munkával helyre lehetne hozni, de pénz nélkül ez egyelőre ábránd marad. Addig is tovább gyarapítom a tárlatot, és akivel csak találkozom, továbbra is megkérdem, nem lapul e otthon valami, ami illik a gyűjteménybe?
