Az ünnepi menüsor összeállítása sokaknak okoz fejtörést a nagy karácsonyi hajsza idején. Legyen hagyományos? Vagy újítsunk? Mivel tehetjük színesebbé, ízesebbé a már unalomig ismert recepteket, hogy mindenki elégedetten távozzon az asztaltól?
Loon szerint alapvetően bármi képezheti a menüt: nem kell mereven ragaszkodni a hagyományokhoz, ha valaki kevésbé a tradíciók híve, inkább azt együk, amit valóban szeretünk. „Kis rafinériával nagyon jól megoldható, hogy a karácsonyhoz és az újévhez kötődő babonákat, szokásrendeket is betartsuk, de közben a szájízünknek megfelelő ételeket készítsük el. Én például nem különösebben rajongok a sült malacért, nem is tudnám elképzelni, hogy minden évben ezzel nyissam az újévet. De mindig meg lehet találni azokat a kiskapukat, amelyeknek a segítségével kijátszhatók az ilyen apróságok.
A mi családunkban sem túl népszerű több, a közfelfogás szerint tradicionálisnak tartott étel, de ez nem szokott gondot okozni, mostanra már kialakultak a szertartásrendek, hogy ki mit süt, főz, a karácsonyi-szilveszteri babonaköröknek is megfelelően ötvöztük a szokásainkat.
A karácsonyi menü állandó szereplője anyósom marhahúslevese, a főtt marhahúsból pedig orosz hússalátát készítünk. Ez mindig frenetikus szokott lenni, annak ellenére, hogy Veszprémben nagyon rossz az alapanyag felhozatal, nem könnyű minőségi áruhoz jutni. Pedig minden az alapanyagon múlik, és érdemesebb inkább egy kicsit több pénzt kiadni rá, hogy igazán finomak legyenek az ételeink. Egyébként: a veszprémi piac elévülhetetlen bűntény az emberiség ellen. De ez nem karácsonyi történet.
A karácsonyi fogások részét képezi még a kaszinótojás, és folyamatosan próbálom belopni a menübe a borlevest is, egyelőre sajnos csekély sikerrel. A halászlét szinte teljesen mellőzzük – annak ellenére, hogy a horgászat a legkedvesebb elfoglaltságom –, a család férfi tagjai nálunk ugyanis nem szeretik a halat. Ettől függetlenül valószínűleg idén megint megpróbálkozom egy klasszikus balatoni hallevessel. A halászlével ellentétben – aminek a nevével soha nem voltam kibékülve, mert ez nem a halászok leve, hanem a halé – ez nem pirospaprikával készül. Egy alaplevet kell főzni, amihez zöldségeket, citromlét, tejszínt adunk, így egy fehér, savanykás, korhely levet kapunk. Ebbe tesszük bele az előzetesen megpucolt, farkától, fejétől, gerincétől megszabadított, átpasszírozott, és az apró csíkokra vagy kockákra vágott, szálkamentes pontyot. Ízlés szerint kaporral, tárkonnyal, fokhagymával fűszerezhetjük.
Minden évben én készítem a szármát, (azaz: töltött káposztát, amit a veszprémiek eléggé el nem ítélhető módon nem töltenek káposztalevélbe), ami aztán kitart a két ünnep között, apósom pedig a család által csak „hullahúsnak” hívott, tejben pácolt, zsírban konfitált tarját. Az ízetlen pulyka csak mellékesen és töltve jelenik meg az asztalon, helyette inkább a sült kacsát preferáljuk, amihez mézes, tejfölös lila káposztát társítunk, szilveszterre pedig mindig én főzöm a lencsét, amit többnyire csak az anyósom meg én szeretünk.
Desszertként a bécsi túrótorta honosodott meg a családban, ami egy roppant kiadós desszert, így érdemesebb egy kicsit kisebb adagot készíteni belőle. Nagy sikere van mindig apósom fenyőfaalakú piskótatortájának. Karácsonykor különösen jól esik a mákos bobajka, vagy ismertebb nevén a mákos guba, noha az én családom sajnos nem nagyon szereti a mákot. Aki viszont igen, az garantáltan imádni fogja. Ha valaki igazán meg akarja adni a módját, saját maga gyúrja az édes tejes-kifli tésztát, amiből aztán apró darabokat szaggat, megsüti majd így forgatja be a mákba, de ezt a módszert talán érdemesebb meghagyni az ötcsillagos éttermek séfjeinek. Boltban vett kiflivel vagy nudlival is gyorsan elkészíthető, ízre pedig ugyanolyan finom lesz.
A karácsonyi-szilveszteri sürgölődés legnagyobb hátráltatója egyébként is a családok mikro mérete. Két személyre nincs értelme főzni, akkor inkább engedjük meg magunknak azt a luxust, hogy elmegyünk egy minőségi étterembe. Vagy egész egyszerűen csak ássuk el a csatabárdot, és gyűljünk össze testvéreinkkel a szülőknél, nagyszülőknél, legszebb esetben a dédnagymamánál, és hozzon magával mindenki, amit szeret. Mert onnantól kezdve, hogy együtt a család, tulajdonképpen mindegy, mi a menü. Az igazi karácsonyi recept maga a szeretet.”