"Az 1850-ben született Endrődi egyike volt e századnegyed legigazabb lírikusainak. Természet, szerelem, haza, emberiség, vallás a témaköre, s a humor, a bánat, a harag hangjai egyaránt megcsendülnek érzékeny lelkében" - írják róla az Akadémiai Kiadó gondozásában kiadott A magyar irodalom története IV. című könyvben.
"Pályafutásának indulása alapján azt lehetett várni, hogy szakít a tradíciókkal s a modern irányok képviselője lesz. De modort cserélgető, eklektikus költő lett, lírájában különböző stílusrétegek rakódnak egymásra" - áll a könyvben.
Mint minden évben, idén is koszorúzással emlékezett meg Veszprém város szülöttének szobránál a megyei Irodalomtörténeti Társaság és a Jeruzsálemhegyi Baráti Kör.
Némethné Károlyi Jolán önkormányzati képviselő emlékező beszédében kiemelte, hogy Endrődi a polgári átalakulás egy méltatlanul elfeledett költője, pedig egy olyan nem mindennapi emberről van szó, aki a versírás mellett irodalomtörténeti tanulmányokat írt, újságot szerkesztett, Heinét fordított, újraélesztette a Petőfi kultuszt, és a Kisfaludy társaság tagja volt. Akkoriban országszerte elismert költőről volt szó, akiről már életében utcát neveztek el Veszprémben.
A képviselő reményét fejezte ki azzal kapcsolatban, hogy az Irodalomtöréneti Társaság kezdeményezésére Endrődi elfoglalja méltó helyét a magyar költészetben és a magyar köztudatban egyaránt.
A szobrot 2005-ben építették, közadakozásból
Az eseményen Marosvölgyi Gergely, a TIT Váci Mihály Irodalmi Színpad tagja szavalt.
