– 2006 óta két ciklusban igazgatta a Művészetek Házát. Milyen elképzelésekkel, tervekkel vágott bele annak idején a munkába, és mennyire teljesültek be ezek?
– 1993-ban egy nagyon jó kezdeményezés nyomán jött létre a veszprémi Művészetek Háza, hét, hasonlóan új típusú intézménnyel együtt az országban. Ma már ezek közül jó néhány nem működik vagy beolvadt másik intézménybe, a veszprémi viszont egyre inkább megerősödött, és a hazai és a nemzetközi művészeti életben is komoly tekintélyt vívott ki magának. Igazgatóvá választásom kezdetétől fogva az volt a célom, hogy
egy nagyon magas minőséget képviselő intézményt hozzunk létre és működtessünk, amelyet szeret a közönség, és amely azoknak az érdeklődését is képes felkelteni, akik eddig nem voltak rajongói a kortárs művészetnek.
Legyen szó a fő vonalat képviselő képzőművészetről, vagy éppen zenéről, irodalomról, filmről.
Szándékunk szerint igyekeztünk bemutatni Veszprém, a régió, Magyarország kiemelkedő művészeti eredményeit, a legfontosabb magyar magán- és közgyűjtemények mellett pedig külföldre is próbáltunk kitekinteni. Úgy érzem, ezek a tervek maradéktalanul meg tudtak valósulni. Bár 2004 előtt is számos külföldi kiállítást szerveztünk, az európai uniós csatlakozás nagy lendületet adott, sokkal könnyebben mozgunk, és olcsóbbá váltak a kiállítások. Mindez persze nem valósulhatott volna meg csapatmunka nélkül: erre mindig is nagy hangsúlyt fektettem, hiszen ahogy a mondás is tartja, nem elég jó vezetőnek lenni, kellenek követők is, akik hisznek benned. Ebben itt nem szenvedünk hiányt, mindenki szenvedéllyel és elhivatottsággal végzi a munkáját.
A Művészetek Háza két állandó gyűjteménye rendkívül jelentős. 2003-ban megnyílt a Modern Képtár-Vass László Gyűjtemény, a geometrikus művészet mára már európai hírű szentélye. 2006-ban nyitottuk meg az Európai Uniós forrásból példaszerűen felújított műemlék Dubniczay-palotát, a László Károly Gyűjtemény veszprémi otthonát. László Károly, a világszerte ismert bázeli magyar műgyűjtő – 2013 óta Veszprémben alussza örök álmát – Veszprémben talált igazi otthont nemzetközi jelentőségű modern képzőművészeti gyűjteménye számára, miközben maga is veszprémivé vált. Veszprém az önkormányzat, a város, a Művészetek Háza, a közönség és a támogatók összefogása révén a Modern Művészetek Városává válik. Ehhez tartozik, hogy megszerveztem és elindítottam a művészeti múzeumpedagógiát. A közönséget kívánjuk segíteni, tájékoztatni, informálni.
– Hol helyezné el a Művészetek Házát Veszprém kulturális és művészeti palettáján? Ön szerint miben áll a jelentősége?
– A Művészetek Háza tulajdonképpen egy nyitott műhely: minden programunk, kiállításunk, a Vár Ucca egy-egy újabb lapszáma a saját szellemi termékünk. Ezzel pedig úgy vélem, fontos szerepet töltünk be Veszprém életében,
a professzionális kortárs kultúra intézményeként tudunk működni, miközben nagyon széles spektrumon kínálunk programokat az érdeklődőknek.
Legerősebb a kortárs képzőművészeti profilunk a két állandó gyűjteménnyel, a négy időszaki kiállításokat bemutató galériával, az erős nemzetközi beágyazottsággal. Ugyanakkor azt fontos megemlíteni, hogy Veszprém különösen gazdag kulturális intézményrendszerrel megáldott város, és ami külön értéket ad neki, hogy nagyon jó a munkamegosztás az egyes intézmények között, gyakran élvezzük egymás támogatását. Mi is hoztunk létre már közös kamaraszínházi előadást a Petőfi Színházzal, korábban pedig a Pannon Várszínház művészei adták elő Picasso drámai művét a Picasso-kiállítás kapcsán.
Elégedett vagyok a pozíciónkkal, reményeink szerint ez így marad a jövőben is. Szeretnénk minél több művészeti élménnyel szolgálni a közönségnek, hiszen az a mindennapokban is óriási lendületet ad mindannyiunk számára. Továbbra sem fogunk a babérjainkon üldögélni. A képzőművészeti, vizuális művészeti fő profilunkat tovább kell erősíteni. A látás rendkívül fontos érzékelés. Az információk több mint 40%-át vizuális úton nyerjük és dolgozzuk fel az agyi tevékenység során. A vizualitás segíti az absztrakt-asszociatív gondolkodást, a kreativitást, mely életünk során rendkívül fontos. Ezt tudományos kutatások támasztják alá. Sok lehetőséget biztosít, és feladatot ad számunkra, hogy az iskolai oktatás keretében egyre inkább visszaszorul a művészeti nevelés.
– Sikerül ezt a gondolatot maradéktalanul átadni a mai digitális világban is?
– Változnak a művelődési szokásaink, de az élő művészet élményét semmi sem helyettesítheti. Fantasztikus előnyei vannak a digitális világnak, hiszen több esetben hiánypótló szerepet tölthet be, és általa elérhetővé válnak olyan dolgok is, amelyek korábban nem voltak azok: ma már például utazás és különösebb költségek nélkül elérhetjük kedvenc külföldi galériánk anyagait. De a valódi élményt csak az élő művészet és a mű számára létrehozott körülmények biztosítják. A Művészetek Háza küldetése is az élő művészet bemutatása, közvetítése. A múzeum, a galéria találkozóhely.
– Melyek voltak az elmúlt időszak legnagyobb sikerei?
– Mindig arra törekedtünk, hogy a működésünk nagyon jól szervezett és széles szakmai hálóban valósuljon meg. Kiváló szakmai és emberi kapcsolatokat ápolunk nemcsak a helyi, de az ország többi intézményeivel, művészeti egyetemekkel is. Mindezt a kapcsolatrendszert pedig szisztematikusan építjük a határon túli művészeti központokkal is, például Erdélyben, a Felvidéken, a Vajdaságban valamint Veszprém testvérvárosaival, többek között Sepsiszentgyörggyel, Rovaniemivel, Passauval, Bottroppal.
Erős szakmai, művészeti kapcsolatrendszerünknek köszönhetően nyithattuk meg pl. 2011-ben a Lipcséből érkezett Convoj Leipzig, majd 2012-ben a berlini kortárs művészet egy szeletét bemutató Convoy, Berlin című kiállítást. A győri Rómer Flóris Múzeumból a Radnai Gyűjteményt mutathattuk be Rippl-Rónai, Gulácsy Lajos, Egry József és Bernáth Aurél műveivel, a Fővárosi Képtár Kiscelli Múzeumából Levendel László gyűjteményét olyan legendás alkotók műveivel, mint Vajda Lajos, Országh Lili, Kádár Béla, Kassák Lajos és Derkovics Gyula. 2013-ból Matthew Hindley dél-afrikai művész rendhagyó megnyitóval összekötött kiállítása, a tavalyi évből Reinhard Roy és Bob Bonies valamint Anja Luithle Objektek című kiállítása emelkedik ki.
Munkásságunk sikerét igazolja, hogy minden külföldi művész nagyon elégedetten távozik Veszprémből, és a tárlatok bezárása után is kapcsolatban maradunk.
Convoy Berlin
Nagy visszhangja volt 2011-ben a Vass Gyűjteményben megrendezett svájci művészcsalád három tagjának, Max, Jakob és David Bill alkotásaiból összeállított kiállításnak, majd egy év múlva Somlói Zsolt és Spengler Katalin magángyűjteményének, amely a legfrissebb magyar és külföldi sztárművészeket mutatta be.
Munkácsy kiállítást rendeztünk a Pákh gyűjteményből. Bemutattuk a veszprémi közönségnek Günther Uecker német művész, Sean Scully ír-amerikai művész munkásságát. 2004 óta minden év nyarán Veszprémbe hozunk egy-egy nemzetközi sztár képzőművészt. Ez olyan, mintha itt énekelne Placido Domingó, itt koncertezne a U2.
Évente átlagosan 15 kiállítást szervezünk, rendezünk. Csak hogy a legfontosabbakat említsem: a közönség láthatta Keserü Ilona festőművész, a Pécsi Képzőművészeti Mesteriskola alapítójának alkotásait, Ladányi Tamás asztrofotográfus képeit, Dienes Attila szobrász műveit, Györgydeák György képzőművész emlékkiállítását, barátunk, Konok Tamás Ludium Pigmentum című tárlatát, Meixner Etelka, Tamás Ákos herendi alkotóművészek porcelánjait. 2015-ben a diaszpórában élő magyarság kultúráját dolgozta fel a Pannon Egyetem, amelyben mi is aktívan közreműködtünk. Első ízben szerepelt együtt Beöthy István és Martyn Ferenc egy kiállításon Veszprémben, Párizsi barátság-magyarok Párizsban címmel. Levelek a szülőföldre volt a címe a Vass gyűjtemény válogatásának. Bemutattuk a párizsi Magyar Műhely alkotóit. Találkozhatott közönségünk a két Baránszky műveivel. Nagy sikere volt Egri János tévés személyiség magángyűjteményének is.
Ladányi Tamás asztrofotográfus kiállítása nagy sikert aratott (Fotó: asztrotajkep.hu)
A 2015-ös év nyarának szenzációja volt Bernar Venet világhírű francia képzőművész kiállítása, amit kétévi előkészítés után, városi támogatással, egy nagy német autógyár szponzorációjával és több veszprémi cég összefogásával tudtunk megvalósítani.
A háromévente megrendezett Veszprémi Tavaszi Tárlat mindig nagy sikerre tart számot, ahol közel száz művész alkotásai tekinthetők meg. Rendszeresen mutatunk be közös koncepción, párbeszéden alapuló kiállításokat, ilyen volt például Klimó Károly festőművész és Willi Weiner stuttgarti szobrászművész közös kiállítása. De művészeti társaságoknak is helyet adunk: 2013-ban a Laczkó Dezső Múzeummal összefogva ünnepeltük a marosvásárhelyi alapítású legendás képzőművészeti társaság, a MAMŰ 35 éves jubileumát. A 2005-ben létrehívott D’ARTS Fesztivál keretében User Experiance (felhasználói élmény) címmel a digitális művészet eredményeire fókuszáltunk.
Az európai uniós és TÁMOP pályázatok nagy segítséget jelentenek a művészet közvetítésében. Új, izgalmas formákat tudunk így megmutatni – ilyen volt például a Művészettel a kreativitásra nevelésért programsorozatban megvalósult Jutasi úti falvetítés az elmúlt két évben, ami igen nagy népszerűségnek örvendett. Nagyon jól működnek művészeti csoportjaink, a 30 éves Veszprémi Vizuális Műhely, az Alig Színpad, a Gizella Női Kar is.
Nagy öröm, hogy sikerült stabilizálni a Vár Ucca folyóirat működését: évente 4 új számmal jelentkezünk, tavaly pedig már a jubileumi 50. számot adtuk ki. Emellett nagy figyelmet fordítunk a Veszprémben és környékén élő szerzőkre, 2011-ben Széki Patka László emlékére özvegyével együttműködve alapítottunk irodalmi díjat.
Kiállításainkat, irodalmi tevékenységünket, a folyóirat- és könyvkiadást állandóan kísérik változatos, gazdag programok. Intézményünk életében kiemelkedően jelentősek a múzeumpedagógiai foglalkozások. Ez nagyon fontos és egyre sikeresebb vállalkozásunk, hiszen így tudjuk megismertetni és megszerettetni a műveket a fiatal nemzedékkel. Ebben rendkívül jó partnereink a veszprémi oktatási intézmények, de nyitunk nyugdíjasklubok felé is. Az élethosszan tartó szellemi és fizikai aktivitást mi magunk is valljuk és támogatjuk.
Rendszeresen találkozhatnak vendégeink költőkkel, írókkal, szerkesztőkkel, folyóiratok munkatársaival. A Pannonfíling társasággal indított sorozatunkban a filmvetítések mellett az alkotókat is elhívjuk estjeinkre. Alapelvünk, hogy itt Veszprémben, helyben, minél változatosabb formában lehessen magas minőségű kultúrát fogyasztani. Ez vezérel bennünket az Ünnepi Könyvhét vagy éppen a veszprémi fesztiválok, a Múzeumok Éjszakája, az Art House Experimental programjainak megszervezésénél is. A Múzeumok Éjszakáját a Laczkó Dezső Múzeummal közösen szervezzük, és mindig nagy érdeklődés kíséri, mint azt például tavaly Vass László a cipőkészítés művészetéről tartott előadása és a hozzá kapcsolódó múzeumpedagógiai foglalkozás is bizonyította. Ezt az együttműködést szeretnénk a további intézményekre is kiterjeszteni.
– 2013-ban jött létre a Szilágyi László Utcagaléria, amely szintén a Művészetek Háza kezelésében és gondozásában áll. Mennyire hatott pozitívan a művészet utcára való kivitele?
– Több pozitív visszacsatolás is érkezett. Még nem mindig kapcsolják össze a Művészetek Házát az Utcagalériával, de jó páran jöttek onnan kiállításainkra, rendezvényeinkre. Az elmúlt évben két kiállítást tudtunk itt bemutatni, Kovács Endre I. világháború ihlette alkotásait, és Sárdi Krisztina „Az arcomra vagy írva” címmel veszprémiekről készített fotóit, a jövőben pedig évente három kiállítással szeretnénk jelentkezni. Mivel ezekkel a művekkel napi szinten találkoznak a veszprémiek vagy az ide látogatók, tőlünk függetlenül elindul egy párbeszéd a művészetről – ahogy egyébként Bernar Venet köztéri szobrai kapcsán is történt –, ami függetlenül attól, hogy pozitív vagy negatív kritikát fogalmaz meg, mindenképpen hasznos.
– 2016-ban újra indul az igazgatói pozícióért. Sikeres pályázat esetén mit szeretne még megvalósítani, milyen célokat tűzött ki maga elé?
– Magas színvonalat csak nagyon szisztematikus építkezéssel, következetes munkával lehet elérni. Ez nem egyszerű, de talán mégis könnyebb, mint aztán megtartani ezt a színvonalat. Én azt szeretném, ha ez sikerülne, és meg tudnánk őrizni mindazokat az eredményeket, amelyeket elértünk.
Őrizni és ápolni kell a kialakult kapcsolatokat, és újabb és újabb lehetőségek után kutatni.
Vannak már terveink ezt illetően: több olyan ország is van, ahol eddig még nem tudtunk intenzív kapcsolatokat kiépíteni, de a jelen ismereteink szerint nagy esély van ennek a megváltoztatására. Új, adekvát formákat szeretnénk kitalálni, amelyekkel azokat is meg lehet szólítani, akik eddig idegenkedtek a kortárs művészettől – különböző játékokkal, jutalmakkal ez akár működhetne. Célunk, hogy minden veszprémi háztartásba eljussunk információval, hogy megszólítsuk és minél változatosabban vonjuk be a veszprémieket, kibővítsük a családi programjainkat és fokozzuk azok intenzitását.
Hét műemlék épületben dolgozunk, ami irigylésre méltó helyzet, hisz így egyszerre találkozik múlt és jelen kultúrája. Ahhoz azonban, hogy méltóképp tudjunk teret biztosítani a művészetnek, szórakoztatni, élményhez juttatni a közönséget, oda kell figyelni az infrastrukturális fejlesztésekre is. Ez nagyon fontos, hiszen mi a közönségért vagyunk: elsősorban nekik akarunk meglepetésekkel és élményekkel szolgálni – no és persze azért magunknak is.
