Kétségtelen számtalan probléma feszíti az oktatást. Az is egyértelmű, hogy stratégiai ágazatról van szó, hiszen sikeres jövő csak sikeres oktatással érhető el. A problémák megoldásához azonban egyeztetni, beszélgetni, tárgyalni, vitatkozni kell, mert különben sehova nem jutunk.
Jelen pillanatban mindenki ért az oktatáshoz, mindenkinek van véleménye róla. Most kell józannak, reálisnak lenni, hogy ne csak az érzelmek diktáljanak, hanem a józan ész. És ez főleg a pedagógus szakszervezetekre igaz, hiszen ők képviselik a tanárokat, nekik kell harcolni értük.
A szakszervezetek kapcsolata a kormány által felállított tárgyaló testülettel problémás. Valamelyik részt vesz a tárgyaláson, aztán nem; a másik nem tartja vele a kapcsolatot, felmerül a sztrájk lehetősége.
Mint gyakorló tanár tudom, hogy nap mint nap meg kell találni a hangot az adott osztállyal, még a legproblémásabbal is – úgy a szakszervezeteknek a kormányzattal kell megtalálni az optimális hangot, a megoldást. Ehhez azonban szóba kell állni egymással, ehhez nyitottság kell és a másikra figyelés. Mert itt nem csak rólunk, az oktatásban dolgozókról, hanem a diákokról, családjaikról is szó van. Ehhez azonban tárgyalni kell!
