A Közép-Dunántúlról a 2016 Turisztikai Kiállítás kapcsán mit üzen a régió?
Alapvetően a mi régiónk egy kulturális turisztikai termékekkel jól bíró régió. Azt jelenti, hogy várakban, kastélyokban gazdag, valamint aktív a szabadidő-turizmus. Ez a két turisztikai termék van. Ez látszik is kínálatunkon. Nekünk a városok, mint Veszprém, Székesfehérvár, Tata környéke jönnek, illetve Velence a szabadidő turizmus és a sportturizmus kapcsán kiemelt jelentőséggel bír.
Mivel a Turizmus Zrt idén meghirdette a gasztroturizmus évét, mindenképpen fontos hangsúlyt fektetünk arra, hogy ezen a kiállításon helyi termelőket hívtunk meg, akik egyrészt belsőleg a vendégeinket látják el, illetve kóstoltatnak is a nagyközönség számára.
Így a mai napon a Korondpuszta, Csákberény , aki sajtokat és hústermékeket készít, és aztán majd jönni fog az Adonyhús holnap, ők is OMÉK díjas termelők. Vasárnap pedig a Herbaport fog, aki falusi vendégasztallal foglalkozik. Holnap holnapután a Zsuzska szörp jön Veszprémből kóstoltatni. Nagyközönség számára, ill. végig velünk van a Szent Gellért Hotelnek a püspöki söre, akik a Főzdefesten most eredményt értek el, úgyhogy ők kóstoltatnak. Ezekkel a plusz gasztro kínálati elemekkel, és a klasszikus városokkal, térségekkel készültünk erre a kiállításra.
Hogy egyszerűbb értékesíteni egy térséget, városonként vagy régióban?
Én hiszek a régiós márkaépítésben. Ez a régió a királyi régióként aposztrofált régió, nagyon gazdag történelmi múlttal. Fejér, Komárom-Esztergom és Veszprém megye tartozik ide, kivéve a Balatoni üdülőkörzet, hiszen az egy külön régió. Hiszek abban, hogy régiós szintre kell emelni a kommunikációt, természetesen meg kell mutatni azt is, hogy milyen kisebb területi egységeink vannak. Mindig attól is függ, hogy hová kommunikálunk, hiszen belföldön ha azt mondjuk, hogy Tata, Tata térsége, azt tudják a belföldi turisták, de ha Németországba kommunikálunk nem biztos, hogy fogják érteni azt, hogy Tatára kell jönni. Minél távolabb megyünk el, annál jobban érdemes egy picit régiós kommunikációt folytatni. Emellett azért ugyanúgy erősíteni kell a településeket is. Veszprémet, Székesfehérvár nevét meg kell ismertetni. A nagyvárosok nevét könnyen meg tudják nevezni.
Nagyon nehéz egyben tartani, különböző érdekű, önérdekű turisztikai központokat. Mit üzen ezeknek a városoknak, hogy barátkozzanak egymással, hol van a közös pont?
Korábbi munkám során is azt tapasztaltam, hogy még megyén belül is nagy különbségek vannak gondolkodásmódban. Egy olyan szép dolog látni ezt annak, aki ezt összefogja, mondjuk egy nagyobb területi egységet. Úgy érzem, hogy minden szolgáltató a maga szintjén, vagy minden város a maga szintjén igyekszik együttműködni a többiekkel. Nekünk az a feladatunk, hogy segítsük őket, meghatározni azokat a lehetőségeket, együttműködési pontokat, amire megtalálják egymás között a hidat. Ez egy hosszú folyamat, nagyon jól haladnak a városok, csak így tovább – ezt lehetne nekik üzenni – lehet látni, hogy mondjuk Tatabánya térsége is létrehozta most a TDM szervezetét. Tata egyre bővül, egyre több együttműködő partnerrel. A Móriakhoz is egyre többen lépnek be, Székesfehérvár és a Velencei tó is egyre szorosabbra fűzi a kapcsolatát. Sok helyen már közösen próbálnak megjelenni. Közös terméket akarnak kidolgozni.
Ez szépen, organikusan fejlődik, az az üzenet, hogy így tovább, mi pedig megteszünk mindent annak érdekében, hogy lehetőséget adjunk arra, hogy platformot teremtsünk az együttműködésre.
