A fotókiállítás a Finnugor Kulturális Programsorozat részeként mutatkozott be Veszprémben. A képeket a budapesti Észt Intézet adta kölcsön, akik az észt Tengeri Kultúra Éve keretében mutatták be Iho fotóit. A tárlat Észtország partmenti lakóinak mindennapjait mutatja be, a tenger ugyanis alapvetően határozza meg az észtek életmódját, identitását.
„Az Észt Kulturális Minisztérium 2000 óta szervez tematikus éveket” – derül ki az Észt Intézet honlapjáról. – „Az elmúlt bő évtizedben megrendezték egyebek mellett a Színház, a Múzeumok, a Művészet, Mozgás és a Zene évét. Idén a tengeri kultúra kerül a fókuszba. Az év célkitűzése, hogy bemutassa a tenger sokszínűségét és a tengerhez kötődő gazdag kulturális hagyatékot, miközben a tengeri kultúra jövőjének is figyelmet szentel.
A parti népek számára a tenger időtlen idők óta a túlélés alapja, sokoldalúságának köszönhetően pedig a mai napig fontos gazdasági és kulturális szereppel bír. Eltekintve a szovjet időktől, amikor a háttérbe szorult, tárgyi és szellemi kulturális hagyatéka nem veszett el teljesen.
Napjainkban a tenger elsősorban a nyárral, a pihenéssel és napsütéssel kötődik össze az átlagember mindennapjaiban, ez azonban alig néhány évszázados tradíció. A tematikus év rámutat, hogy a tenger az észt történelem, munka, konyha, kultúra, oktatás és hagyományok szerves része, de fontos szerepet kap a hitvilágban is.”
A veszprémi kiállítást Némedi Lajos alpolgármester nyitotta meg. „Az idő olyan, mint egy folyó: nem lehet rajta végigtekinteni a forrástól a torkolatig. A pillanat tünékeny, a fénykép mégis megragadja” – fogalmazott az alpolgármester. – „Ha utazik az ember, talán jobban átérzi a múlékonyságot. Érzékszerveink érzékenyebben működnek, jobban tudatosul bennünk, hogy életünkben csak egyszer látjuk úgy azokat a helyeket és embereket.”
„Ma egy régi baráti kapcsolatunkra gondolunk egy távoli nép fiaival, akikkel barátságunk kezdetekor nem tartoztunk a szabad népek sorába. De elődeink szerencsére ebben a kérdésben állhatatosak és kitartóak voltak, megnyilvánulásaik mind őszinték és tiszta szívből szólóak voltak egymás fele.”
A megnyitón közreműködött Ungvári Eliza, a Dohnányi Ernő Zeneművészeti Szakközépiskola diákja és Áfrány Gábor, a Művészetek Háza „médiaművésze”.
Avro Iho 1949-ben született az észt Rakveres városban, finn családba. Már katonáskodása közben szenvedélyévé vált a fotózás, és ez a rajongása meghatározta későbbi sorsát. 1976-ban operatőrként végzett Moszkvában. Sok játékfilm operatőre és rendezője. Filmjeiben a kis népek életét és kultúráját mutatta be.