Mi tagadás, nincs „csúcsra járatva” az újságírás (keserű vigasz, hogy sok más szakma sem...). Amatőrök hada írja a minősíthetetlen cikkeket (ha már cikknek lehet nevezni egy-egy fogalmazvány-kezdeményezést), melyeket aztán a szerkesztők (minthogy korrektorok régen nincsenek) minden különösebb átfésülés nélkül közölnek is. Internetes oldalakon éppúgy, mint újságokban, de még szórólapokon, plakátokon is.
A műfajokról és a stílusról már-már nem is érdemes beszélni, az elírásokról, csatra, értelmezhetetlen képekről és „leiterjakabokról” végképp nem. Ám a helyesírásról azért lehet ejteni pár szót.
Minthogy egyik legfőbb (és egyelőre sem migránsoktól, sem politikai irányzatoktól nem veszélyeztetett) kincsünk, illik (illene) megbecsülnünk. Nem becsüljük meg: nincs se törvénybe iktatva, se hungarikummá nem minősítették, s még egy régebbi reklámtörvény (ha egyáltalán törvényről volt szó) sem áll a helyzet magaslatán (emlékezzünk: valamikor a magyar nyelvű portálfelirat elsőbbséget élvezett betűméret tekintetében).
Visszatérve a helyesírásra: jeles sportcsapat látogatott a megyeszékhelyre Ukrajnából. Onnan, ahol nem latin betűvel írnak. Ennélfogva a neveket olyan „szabadfordításban” láthattam viszont (számos helyen), hogy felállt tőle a szőr a hátamon. Mondanom sem kell, hogy többnyire „angolos” átírásokkal találkoztam, melyektől viszont az edzettebb angolosnak áll föl a szőrzete.
Pedig roppant egyszerű a „dolog”: csak föl kell ütni egy szakszótárt (neten is fellelhető), s utánanézni, melyik szó miképp is néz ki „magyarítva”. A neveknél már bonyolultabb a helyzet, hiszen ott nem árt egy szlavisztikus megkeresése, aki akár az orosz, akár az ukrán neveket átírja nekünk (megjegyzem, hogy a görög nevekkel is meggyűlhet a baja a betűvetőnek), különben beletörhet a bicskánk (billentyűzetünk).
Néhány példa: az -evics, -jevics végű neveknél a -ch vagy -sch legalább annyira bosszantó, mint Jókait Lyókainak írni. Ilyen az -ich is. A Moszkvics csak az autón volt ch-val írva, hiszen nyugati exportra készült, a márkanevet nekünk cs-vel kell írnunk. A ksz hangkapcsolat az orosz és ukrán esetében véletlenül sem lehet iksz (x). Alexandr, Aleksandr vagy Alexander biztosan nem a Volga mellől jött, ám Alekszandr és Alekszej igen. Minthogy léteznek olyan hangok az említett két szláv nyelvben (is), melyek a magyarból hiányoznak (emlékezzünk csak a Товарищи, конец /Tovarisi, konyec!/ plakátra), előfordulhat némi (megbocsájtható) bizonytalanság. Spongya rá!
Ha egy szerkesztő igényes (mert az olvasó is lehet igényes!!!), akkor vegye a fáradságot, s keresse a cirill betűs szavak (az arabról, kínairól, japánról, héberről, görögről stb. ne is szóljak!) átírójának segítségét.
Jön az olimpia (talán majd a „miénk” is), nem árt egy kis leckét venni...
Zatkalik András
