Ugrás a kezdőoldalra Ugrás a tartalomhoz Ugrás a menüre
2024. március 19. József
Veszprém
0°C
2024. március 19. József
Veszprém
0°C

’Az új felismerések hajtanak’

2016. március 22. 13:55
„Úgy tekintek erre a díjra, mint egy előlegre: bízom benne, hogy tudok még olyan eredményeket letenni az asztalra, amelyek igazolják, nem vagyok érdemtelen rá” – mondja Dr. Pósfai Mihály, a Pannon Egyetem Környezettudományi Intézetének oktatója, akivel Széchenyi-díja apropóján beszélgettünk.

Március 15-én adták át a Kossuth és Széchenyi-díjakat. A kitüntetettek között volt dr. Pósfai Mihály geológus, a Pannon Egyetem Föld- és Környezettudományi Intézeti Tanszékének oktatója is, akinek Áder János köztársasági elnök Széchenyi-díjat adományozott a környezeti ásványtan területén elért eredményei, valamint nemzetközi szinten is nagyra értékelt tudományos és oktatói tevékenysége elismeréseként.

A veszprémi professzor kutatóként elsősorban az élő szervezetekben képződő mágneses ásványokat, az ún. bioásványokat vizsgálja. Ennek a lényege, hogy léteznek olyan élőlények, például baktériumok, amelyeknek a sejtjeiben nagyon pontosan szabályozott és meghatározott funkcióval bíró, például a tájékozódást segítő nanokristályok válnak ki.

Miután sikerült meghatározni ezeknek a mágneses ásványoknak a tulajdonságait, Pósfai Mihály biológusokkal karöltve most azt kutatja, hogyan szabályozza a baktérium az ásványképződést, és miként tudnák alkalmazni az eddig tanultakat.

A kutatásnak ugyanis komoly gyakorlati haszna van:

például a mágneses adattárolásban, de az orvostudományban is nagy jelentőséggel bírnak, például felhasználhatók MRI képalkotó rendszerekben kontrasztanyagnak. Ha pedig sikerülne áttörést elérni, akár gyógyszerhordozókként is funkcionálhatnának.

A társadalmi haszon mindig is fontos szempont volt Pósfai Mihály számára, már akkor is, amikor az ELTE-n, egyetemi tanulmányai idején elkezdett érdeklődni az ásványtan iránt. Ebben nagy szerepet játszott tanára, akinek a személyisége rendkívül inspirálóan hatott rá.

Később, a doktori iskola elvégzése után az Arizonai Állami Egyetemen mélyülhetett el a témában, ahova egy levélnek köszönhetően jutott el 1992-ben. „A doktori megszerzése után nem volt állásom. Rövid ideig tolmácsként dolgoztam a mai AEGON-nál, de mindenképpen szerettem volna a szakmámban elhelyezkedni. Ösztöndíjjal négy hónapot töltöttem Stockholmban, közben pedig levelet írtam neves professzoroknak szerte a világban, hogy szívesen dolgoznék velük. Végül Arizonából jött válasz, hogy mehetek.”

Amerikában részben a légköri aeroszol részecskék tulajdonságait, az éghajlatra kifejtett hatásait kutatta, amelynek

eredményei azóta a globális éghajlati modellekbe is bekerültek.

Ilyen volt például az a felfedezés is, amikor egy Ausztrália és az Antarktisz között végzett mintagyűjtő expedíció során az aeroszol részecskékben talált korom révén sikerült kimutatni, hogy az emberi tevékenység nyomai még az érintetlen területeken is megmutatkoznak, ami az éghajlatot is befolyásolja.

Emellett itt találkozott először a mágneses baktériumokkal is. „1996-ban jelent meg egy cikk a Science magazinban, amelyben a NASA kutatói egy marsi meteoritot vizsgálva azt találták, hogy a kőzetben olyan mágneses nanokristályok vannak, amilyenek a Földön csak a mágneses baktériumok sejtjeiből ismertek. Ebből arra következtettek, hogy valaha a Marson is éltek ilyen baktériumok. Ez nem feltétlenül igaz, de ennek köszönhetően én is bekapcsolódhattam a kutatásba, és itt köteleződtem el a mágneses ásványok tanulmányozása mellett.”

Ebből is látszik, hogy Arizonában számos lehetőség nyílt meg előtte. Az internet előtti időben óriási jelentőségű volt a nyomtatott szakirodalomhoz, a gazdag könyvtárhoz való hozzáférés lehetősége, adott volt minden tárgyi feltétel – például elektronmikroszkópok, amelyek elengedhetetlenek az általa végzett vizsgálatokhoz. És persze a nagyobb tudományos „piacnak” is megvannak az előnyei. „Itthon ha egy ilyen absztraktabb témával foglalkozol, kicsit csodabogárnak néznek, és azt kérdezik: de mi haszna ennek? Ott ez fel sem merül.”

Hogy ezek után mégis miért döntött úgy, hogy hazatér? Egyrészt ebben a kultúrában van az otthona, itt él családja, másrészt az is vonzotta, hogy magyar egyetemen, a Pannon Egyetemen oktathasson. „Egy viszonylag kicsi, kompakt, de nagyon értékes közösség van itt, akikkel folyamatosan lehet szakmai kérdéseket megvitatni, ez a kellemes légkör pedig képes kompenzálni az esetleges eszközbeli hiányosságokat.”

Kutatói és oktatói tevékenysége mellett a szakmai közéletben is aktívan részt vesz. 2010 óta az MTA levelező tagja, 2014 óta az MTA veszprémi területi bizottságának elnökeként az ismeretek terjesztéséért, a régió kutatóinak összefogásáért felel. Mint mondja, ezt a sok tevékenységet nem könnyű összeegyeztetni, és bár élvezettel végzi őket, néha jó lenne egy kicsit több idő a kutatásra.

Kétségtelen, nem tétlenkedik. Rengeteg publikációja jelent meg, amelyekre folyamatosan hivatkoznak, nemzetközileg is nagyra értékelik, számos korábbi díja mellett pedig nemrégiben Áder János Széchenyi-díjat adományozott neki. A kitüntetés tulajdonképpen életműdíj is, de Pósfai Mihály nem érzi úgy, hogy ez azt jelenti, ezek után nyugodtan hátradőlhetne.

„Inkább úgy tekintek erre a díjra, mint egy előlegre: bízom benne, hogy tudok még olyan eredményeket letenni az asztalra, amelyek igazolják, nem vagyok érdemtelen rá.”

Az új felfedezések hajtják, egy tudományos cikk elkészülte, amikor látja, ahogy összeáll a kép. Számára az az igazi siker, ha minden nap tud valami értékeset, a kutatásában előremutatót letenni az asztalra.

Bertalan Melinda
Domján Attila

A következő oldal tartalma a kiskorúakra káros lehet.

Ha korlátozná a korhatáros tartalmak elérését gépén, használjon szűrőprogramot!

Az oldal tartalma az Mttv. által rögzített besorolás szerint V. vagy VI. kategóriába tartozik.