Eisenbeck István 1945. május 11-én született Pápán. 1963-ban nyert felvételt a pécsi tanárképző főiskola matematika-fizika-testnevelés szakára. Tanulmányai mellett aktív sportolóként kézilabdázott, a nemzeti bajnokság II., illetve I. B osztályában. A főiskola befejezése után Veszprémben helyezkedett el, a Dózsa György Általános Iskolában. A tanári diploma mellé megszerezte a kézilabdaedzői minősítés oktatói fokozatát.
A pályakezdés első évétől 15 éven keresztül a városi általános iskolai sportbizottság vezetőjeként dolgozott. Tíz esztendeig a város II. osztályú kézilabdacsapatában játszott, az utolsó évben játékos-edző volt.
Archív: Eisenbeck István- Fotó: Kovács Bálint
1979-től az Dózsa iskola igazgató-helyettese, 1989-től 2003-ban történt nyugdíjazásáig az iskola igazgatója. Két cikluson át volt Dózsaváros önkormányzati képviselője.
Eisenbeck István életének 69. évében hosszan tartó betegségben 2013. december 27-én hunyt el.
A volt tanítványok kezdeményezésére avatták fel a városszerte elismert néhai pedagógus és politikus emléktábláját hétfőn a Dózsa György Általános Iskolánál. Az eseményen Eisenbeck tisztelői, volt tanítványok, kollégák és barátok mellett helyi politikusok is részt vettek.
„Azért vagyunk, hogy segítsünk”- hangzott el többször az emlékezők beszédeiben, amely jól jellemezte Eisenbeck életútját.
„Tyúkanyó módján védte övéit: diákokat, kollégákat, iskolánk dolgozóit. Szeretett tisztán látni, képes volt saját maga a dolgok végére járni. Gyakran ment el egy-egy problémás gyerek családjához, megoldást javasolni, keresni. Figyelemmel kísérte nagy családja magánéleti sikereit, történéseit, gondjait. Ha kellett, és tudott, segített. Többemberes teherbírását lehetetlen utánozni”- mondta emlékező beszédében Horváthné Aranka.
Némedi Lajos alpolgármester beszédében Eisenbeck életútját méltatta, kiemelve önzetlenségét, türelmét, és a közösségért való tenni akarását.
némedi lajos
Nem csak szóval, tettel is segítette közösségét. Nagyon szerette a kétkezi munkát, ha kellett, szőlőt metszett, szüretelt- hangzott el Takács Lászlóné visszaemlékezésében, majd leleplezték az iskola bejárata melletti emléktáblát.
A beszédek és az avatás után meghívásos szivacskézilabda tornát rendeztek kisiskolások részvételével a Dózsa iskolában, ahol a veszprémi Deák, Simonyi és a vendéglátó Dózsa iskola mellett a Pápáról érkező Kilián iskola diákjai is versengtek a vándorkupáért.
