A VOSZ küldöttgyűlése 5. alkalommal, újabb 5 évre, egyhangúlag megerősítette pozíciójában Demján Sándort. Elnökhelyetteseként Ádám Imrét és Gazsi Attilát választották. A szervezet országos vezetésében most bemutatkozó Gazsi Attila célként fogalmazta meg a szervezet modernizációját, a KKV szektor minden korábbinál intenzívebb támogatását - a családi vállalkozások nemzetközi szinten is jelentkező nehézségeinek kiküszöbölésével - és a munkaerőpiacon egyre aggasztóbb méretű betöltetlen állások számának csökkentését.
Gazsi Attila
42 éves, tősgyökeres Veszprém megyei nagyvállalkozó, a Pannon Egyetemen szerzett mérnöki diplomát, széleskörű portfóliójában a HR szolgáltatásoktól kezdve a vállalati tanácsadáson és kockázati tőke társaságon keresztül, több jó nevű gasztronómiai elem található. Tíz éve, a legfiatalabbak között kapta meg az Év Vállalkozója díjat.
Vállalkozásai menedzselése mellett a Magyar Munkaerő-kölcsönzők Országos Szövetsége alapító tagja, a Magyarországi Diákvállalkozások Országos Érdekképviseleti Szövetségének elnökségi tagja, valamint 5 éve a VOSZ Veszprém megyei elnöke, a VOSZ Ifjúsági és Diákvállalkozási Szekció vezetője. 2012-ben, a KKV-k versenyképességének ösztönzéséért, a Nemzetgazdasági Minisztériumtól „Magyar Gazdaságért” díjat kapott.
Modernizáció
A VOSZ újdonsült képviselőjeként a saját feladatát a szervezet modernizációjának véghezvitelében, a VOSZ kezdeményező, a társadalom összessége számára világos kommunikációjának erősítésében, a KKV szektor vállalkozásaink sikerességét gátló tényezőkre adott határozott válaszokban, az elbizonytalanodott vállalkozók továbblépésének aktív támogatásában látja.
A kis- és középvállalkozások munkáját számos akadály nehezíti a túlburjánzó bürokráciától kezdve a szédületesen változó gazdálkodási feltételeken és fokozódó innovációs igényen keresztül, az állandósuló munkaerőhiányig. Ezekre a kérdésekre a VOSZ-nak a kormányzat által felkarolható és végrehajtható válaszokat kell adnia.
Kiemelt problémának tekinti a családi vállalkozásoknál a következő öt évben, szinte egyidőben aktuális generációváltást, amely mindenképpen gazdaságpolitikai beavatkozást igényel, különben – a nemzetközi statisztikák alapján – a 2/3-ad részük nem éli túl a váltást. Hasonló jelentőségű nehézség a munkaerőpiacon egyre aggasztóbb méretű betöltetlen állások száma, amely a szakképzetlen munkaerőtől a több diplomás munkahelyekig a versenyszféra egészét érinti olyannyira, hogy a gazdasági szereplők valódi összefogása nélkül megoldhatatlan és a növekedést leginkább gátló okká válik.