A brexit – a British Exit, vagyis brit kilépés – hónapok óta uralkodó téma a brit közéletben és az egész Unióban. A népszavazás David Cameron miniszterelnök kampányfogása volt: azért ígérte meg, hogy újraválasztása esetén megrendezik, hogy ezzel kifogja a szelet az euroszkeptikus pártok vitorlájából, és elhalássza szavazóikat. Cameron a kampány idején is számos EU-kritikus üzenetet fogalmazott meg – azt azonban ő sem gondolta komolyan, hogy Nagy-Britanniának hátat kellene fordítania az uniónak: amióta kiírták a népszavazást, a bennmaradás egyik legnagyobb szószólója lett a miniszterelnök.
David Cameron
A brexitet támogatók elsősorban az érzelmekre próbáltak hatni kampányukban. Azt mondták, hogy helyre kell állítani az Egyesült Királyság szuverenitását, a briteket érintő döntéseknek Londonban kell megszületnie, nem Brüsszelben. A kilépés-pártiak bevándorlóellenes hangulatkeltéssel is próbálkoztak: azonban fontos megjegyezni, hogy itt nem a szír meg afgán menekültekről (vagy nem-menekültekről) beszélünk, hanem az unión belül áttelepülőkről (köztük a magyarokról is): a brexit elsősorban az ő mozgásukat korlátozná.
A gazdasági szakemberek, vállalkozók jellemzően unióbarátok. Az elmúlt hónapokban sorra jöttek ki a gazdasági prognózisok arról, milyen hatásai lennének az Egyesült Királyság kilépésének az országra: az megroppantaná a gazdaságot, és ha valószínűleg nem is okozna Görögország-szintű válságot, olyan visszaesést jelentene, amihez a britek nincsenek hozzászokva. Az Európai Unió ugyanis elérte azt a célt, amiért létrehozták: kialakult a közös piac, és Európa ehhez a piachoz alakította gazdaságát. Az Egyesült Királyságnak így is, úgy is a kontinens lesz az egyik legfontosabb kereskedelmi-gazdasági partnere, és ha meg akar jelenni az uniós piacon, az uniós szabályozásokhoz kell igazodnia – beleszólása azonban már nem lesz ezek kialakításába. Ráadásul külsősként drágább lesz a brit vállalatoknak megjelenni az európai piacon.
A britek maguk is érzik a helyzet súlyosságát: a napokban megrohamozták a pénzváltókat (hetven százalékkal nagyobb forgalmat generáltak, mint ami az év ezen szakában normális), hogy fontjukat euróra és dollárra váltsák, a brexit esetén ugyanis pénznemük értéke is megzuhanna.
A brit kilépés hatásai Magyarországot is elérnék: első körben azok járnának rosszul, akik fontban tartják a pénzüket, vagy brit tulajdonú vállalkozásokkal vannak kapcsolatban akár részvényesként, akár munkavállalóként. A mi szempontunkból azonban nem ez lenne az igazán lényeges változás, hanem az, hogy több tagországban is felbátorodhatnak az euroszkeptikusok, és népszavazási hullám indulhat, ami – végletes esetben – az EU széthullásához is vezet.
Racionálisan senkinek nem érdeke kilépni az unióból, még azoknak sem, akik nettó befizetők, mint az Egyesült Királyság – egy érzelmileg felfokozott helyzetben azonban könnyen a szuverenitás mellett voksolhatnak még olyan áron is, hogy anyagilag jelentősen rosszul járnak vele.
Ha a britek mégis a kilépés mellett döntenek, az Egyesült Királyság akkor sem egyik pillanatról a másikra tűnik el az EU-tagországok közül, hanem egy többéves egyeztetési folyamat után, ami során kemény diplomáciai-politikai egyeztetések révén dől el az EU és a UK további viszonya.
