- Csaknem egy éve ismerjük már, még tavaly tavasszal szökött el két fiatal fiútól. A vonatok és az emberek zaja megrémisztette, így a kettes vágány átjárójának betonlapja alatt húzódott meg - mondta lapunknak Burján Tibor, az állomás munkatársa. Mint megtudtuk, Misike azóta nem csak a vonatokkal, hanem az ételt adó kezekkel is megbarátkozott, így ha kedve tartja, gondozói közé is kimerészkedik. - Megfogni sajnos nem lehet. Próbáltuk már, de a kolléga gyorsan a keze után kapott, amikor megharapták. Baj nem lett belőle, de legalább most már tudjuk, hogy ő is tudtunkra adja, ha valami nem tetszik neki - emlékezett vissza Burján Tibor.
- Misikének az egyik gépkísérő kezdte szólítani, azóta az összes munkatárs így hívja - osztotta meg velünk a vasutas, majd elmondta, ha ételről van szó, nem igazán válogat. A kukorica, a gyümölcsök és a kenyér is szerepel a menüben, de ha chips-et érez, semmi más nem érdekli.
- Amennyit csak tud, bespájzol mindenből, pedig nincs oka aggodalomra, minden nap adunk neki bőven. Ki mit talál otthon, elhozza. Egy ekkora háziállat etetése nem okoz gondot, és nagyon megkedveltük őt - mondta Burján Tibor. Hozzátette, Misike nem az első, de annál inkább különleges háziállat, aki odaszokott, hiszen volt már kutya és macska is, amit a dolgozók egy ideig szárnyuk alá vettek.
