Amikor tavaly nyáron meghívást kaptak a Budapest Jazz Clubba, a társaság még csak két fix tagot számlált, de a koncert így is kirobbanó sikert aratott. Pallai Péter, a Harmónia Jazzműhely egyik programfelelőse szerint Kyrából vízesésnyi adrenalin áradt azon az estén. Olyan ízléssel és egyedi módon szabta saját stílusára a zenéket, hogy az a legigényesebb jazzrajongóban sem hagyhatott hiányérzetet.
A zenekar július 11-én, hétfőn lépett színpadra a Rozé Rizling és Jazz Napokon. A koncert sikeréről és egyebekről Németh Kyrával beszélgettünk.
Bár a zenekar már régebb óta él, úgy tudom, csak tavaly nyerték el mostani formájukat. Hogy érzi, sikerült megtalálni a tökéletes felállást? Milyen most az összhang a zenekaron belül?
Konkrétan a Németh Kyra Smallchestra 2015 novembere óta létezik. Addig ugyan mindannyian ismertük egymást, játszottunk is egyéb formációkban, ez a felállás, mint quartett, még nem született meg. Ami a jelenlegi felállást illeti, a fejlődés nem áll meg. Emberi összhang mellet a zenei fejlődés is gyorsabb tempóban halad, úgy érezzük, kapunk is kellő mennyiségű inspirációt, egymástól, a közönségtől, és a- hála Istennek sokasodó koncert meghívásokból. A doboknál Süle Kornél, bőgőnél Nagy Feri és billentyűknél Pingiczer Szilárd alkotják a legénységet.
Viszonylag fiatal zenekarról beszélünk, mégis év elején már a Müpában is felléptek. Erről mesélne egy kicsit? Azóta hol tartanak, milyen volt a fogadtatás, mennyire adott lendületet a további munkákhoz?
A MÜPA idei Jazz Showcase-en való részvételünket általam mentorunknak hívott Pallai Péternek köszönhetjük. Ő volt ugyanis az ember, aki meghallott minket Szilárddal tavaly májusban egy kávéházban zenélni, és rögvest aznap felajánlott egy budapesti koncert lehetőséget a Budapest Jazz Klubban, ahol akkor még nem a jelenlegi formában, hanem egy vendég bőgőssel, Oláh Péterrel, akivel nem mellesleg a helyszínen ismerkedtünk meg, kellemes hangulatú, sikeres koncertet adtunk. Péter ezek után egy nyílt kritikában ódát zengve a zenekarról felkeltette a szakmai érdeklődést, így kaphattunk meghívást a MÜPA rendezőitől.
"Nem használok nagy szavakat, ha azt mondom Péter fújt szelet a szárnyaink alá."
Az idei Jazz Showcase fellépői mind nagyon tehetséges, zenei újításokra törekvő fiatal zenészek voltak. A közönség nagy szeretettel és vastapssal honorálta a bemutatkozásunkat, ám egyelőre a tapasztalattól eltekintve hozadéka nem volt az ottani szereplésnek, bár nem is ezért fogadtuk el a meghívást. A MÜPA után márciusban volt még egy koncertünk, a BMC-ben, az Opus jazz clubban. Ott is hallható volt a közönség pozitív fogadtatása, és a Jazzy rádió élőben adta a műsort.
Nagyon autentikus jazz zenét játszanak, nagy slágereket is átdolgoznak. Miért éppen ez a zenei stílus áll közel a szívükhöz? Ön hogy került kapcsolatba a jazz zenével?
A jazz egy nagyon szabad zenei műfaj, éppen ebben rejlik a kihívás, a technikai és előadói fejlődés is hamar nyomon követhető egy jazz zenésznél. A jazz-en belül is akadnak stílusok, amik mind-mind kiaknázhatóak, ám nem árt egy egységes irányvonal. Nálunk bevált a swing, ami egy egészen laza, gyors és lassú metrummal egyaránt élvezeti értékkel bíró, a zeneirodalomban számtalan csodálatos dallal megáldott hátterű műfaj. Nem utolsó szempont az egyéniségünkkel való összeegyeztethetősége, az önazonosság, hogy igazán jól érezzük magunkat benne.
Jómagam kipróbálnék majd a jövőben sok-sok mindent, de ebbe a zenekarba nem teszem bele azokat az ötleteket, mert nem szeretnék olyan stílus kavalkádot, ami esetleg „megfekszi a közönség gyomrát”. Tehát fontos a közönség véleménye is, természetesen. A daloknak, amiket kiválasztunk, érzelmi töltése, mélysége és mondanivalója is közel áll hozzánk, másképp nem tudnánk hitelesen közvetíteni a hallgatók felé. Jómagam édesapám zenei ízlésén cseperedtem, és elmondhatom, hogy nagyon szépen megalapozta a későbbi törekvéseimet. Ő ugyan elsősorban rockzenét hallgatott, ám akadt egy-két kedvence a jazz és blues rock kategóriában, ami már 3 évesen megihletett;) Ilyen a Blood Sweat and Tears, ami mai napig egyik kedvenc zenekarom. Imádom a rézfúvós, nagyzenekari hangzást, ezért amikor 2006 tájékán a Vanguard Bigban-ben elkezdtem énekelni, megmérgezett a jazz :) Onnantól nem volt ez kérdés, szerelem lett belőle!
Végül mesélne a tegnap estei fellépésről? Milyennek ítélte meg a veszprémi közönséget, a miliőt? Milyennek találja Veszprémet?
Köszönöm a kérdést, remekül éreztük magunkat! Személy szerint nekem szívügyem a veszprémi közönséget szolgálni, szeretnék sokat sokszor énekelni még szeretett városomban. A zenekar többi tagja nevében nem nyilatkozhatom, ám annyi szent, hogy azt ők is érezték, ami „feljött” a színpadra, főként az után, hogy sokasodott a közönség száma a fesztivál helyszínén.
"Tapsból ugyanis sosem elég."
Szerintem a közönség nem valamilyen, hanem valamilyenné válik, válhat, kellő energia átadás által. Azaz, ha a kommunikáció nem helyes, nem találjuk meg az összhangot, akkor olyanokká válunk, mint egy táncolni vágyó pár, ahol csak egymás lábára taposnak a felek;) A dalok viszont magukat adják, próbálunk értéket úgy képviselni, hogy abban szórakoztatás is van. Többek közt ezért is vannak popdalok a repertoárban. Folyamatosan dolgozunk azon, hogy felmérvén az igényeket, összeegyeztetvén a sajátainkkal, kialakítsuk az adott helyszínnek, rendezvénynek legmegfelelőbb műsort!
